KritikaA John Wick-trilógiaA játéknak nincs vége Huber Zoltán
A
Wick-trilógia végigzongorázza az akciófilm történetét.
A
látványos harcok és feszes izommunkák megfelelő összedrótozása nyilván fontos,
de korántsem nélkülözhetetlen eleme az akciófilmek élvezetének. A gyorsan
trilógiává bővülő, további expanzió előtt álló John Wick-univerzum például abból
kovácsol erényt, hogy kizárólag faék egyszerűségű kliséket használ. A szófukar
bérgyilkos figuráját életre hívó Derek Kolstad az árnyalt karakterek vagy
grandiózus elbeszélői bűvészmutatványok helyett a már bevált panelekből
építkezik. A célirányos sztori azért működik, mert az erőteljes stilizációval
és gátlástalan sablonhalmozással folyamatosan összekacsint a nézővel. A
menetrendszerű akciójelenetekre pedig nem lehet panasz.
A
jó útra tért szupergyilkos elveszíti a szerelmét, majd a kutyáját és az
autóját. Nem akarna ő masszívabb bosszút állni, az első ütés azonban gyorsan egy
kontinenseken átívelő, számtalan fegyvernemet érintő, több száz halálos
áldozatot követelő vérfürdővé eszkalálódik. Az első rész nyílegyenes története
a harmadik felvonás végére komplett mitológiává bővül, de az alkotók mindig
csak annyi új információt közölnek, hogy a cselekmény mozgásban maradjon. A néző
egyre többet tud meg a bérgyilkosok rejtélyes céhéről, de a kirajzolódó világ
és a benne nyüzsgő figurák szándékosan elnagyoltak. Mivel a kínálkozó hézagokat
mi töltjük ki, az intenzív összecsapások közé pakolt dramaturgiai kötőanyag nem
válik röhejessé, hiszen minket is bevon a játékba.
Keanu
Reeves nem véletlenül csapott le a forgatókönyvre. Az író Bogart, Eastwood és Marvin
ikonikus karaktereiből gyúrta össze a viaszarcú, erősen szófukar karaktert. A
címszereplő ólmos odüsszeiája egyszerre idézi a Point Blank sodródását, a Leone-filmek hajszáit, de Kurosawa,
Melville vagy Woo hatása is erőteljes. A névsor persze tetszőlegesen
folytatható, hiszen a John Wick-trilógia nagyjából végigzongorázza az akciófilm
teljes történetét a távolabbi gengszterfilmes és noiros gyökerektől egészen a
legfrissebb indonéz vonulatig. A bérgyilkosok zárt világa pedig nemcsak a
szabályokhoz ragaszkodó harcos kultúrákon átívelő mítoszát, de az uralkodó
kézműves-mániát is ügyesen zsákmányolja ki.
Ahogyan
a sztori sem az eredetiségével nyűgöz le, úgy a valódi attrakciót jelentő
akciókat is a legjobbaktól lesték el az alkotók. A fő vonulatot a hongkongi heroic bloodshed pisztoly-balettjei
jelentik, főleg hangtompítóra és fejlövésekre hangszerelve. A golyózáporos
ütközetek között késes, autós vagy puszta ökölharcokat kapunk, amit egy-egy
különlegesebb fogás tesz teljessé – a tradicionálisabb módszerek mellett John
Wick kutyákkal, ceruzával, lóval vagy könyvtári könyvekkel is halálos. A trilógia
fő hajtóerejét a dinamikus párbajok adják, így a filmekből pontosan ott fogy ki
a szufla, ahol a párbajok kreativitása csökken.
A
figurába beleszerető és a filmtervet a kezdetektől egyengető Reeves maga hozta
a rendezőket. A korábban kaszkadőrként dolgozó Chad Stahelski és David Leitch
számos sikeres filmben dolgoztak, a színésszel a Mátrix forgatásán ismerkedtek meg.
A
John Wick-filmek története egyetlen ívet alkot és minden tekintetben egységes.
A neonfényekbe áztatott westernes kompozíciók, az üvegfelületek és tükrök közé
zárt szereplők vagy a giccshatáron táncoló operai díszletek úgy lesznek
védjegyszerűek, hogy külön-külön mindegyiket láttuk már valahol.
A
lecsupaszított sztorival, a népmesei körítéssel és az előképek hatványra emelt
használatával az alkotók egyszerre veszik véresen komolyan és teszik idézőjelbe
a műfajt. A három filmet e különös kontraszt emeli ki a mezőnyből és varázsolja
könnyed szórakozássá. A játékos kettősségre nagyon jól reagált a közönség, a
címszereplő ráadásul tökéletesen helyt tud állni a szuperhősök univerzumépítős
korszakában is. John Wick színpompás világa ugyanis térben és időben szabadon
bővíthető, vagy akár keresztezhető a Leitch rendezte Atomszőkével. A franchise ráadásul nemcsak a moziban, de akár a
kisebb képernyőn is nyugodtan bevethető. Amíg a recept működik és a mutatványok
nem önismétlők, John Wick tövig nyomhatja a gázpedált.
JOHN WICK: 3.
FELVONÁS – PARABELLUM (John Wick: Chapter 3 – Parabellum) –
amerikai, 2019. Rendezte: Chad Stahelski. Írta: Derek Kolstad, Chris Collins és
Marc Abrams. Kép: Dan Laustsen. Zene: Tyler Bates és Joel J. Richards.
Szereplők: Keanu Reeves (John Wick), Ian McShane (Winston), Mark Dacascos
(Zero), Halle Berry (Sofia), Laurence Fishburne (Király). Gyártó: Summit
Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált.
131 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
