KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pezsgő és macaron

Baski Sándor

Place publique – francia, 2018. Rendezte: Agnès Jaoui. Írta: Jean-Pierre Bacri. Kép: Yves Angelo. Szereplők: Agnès Jaoui (Hélène), Jean-Pierre Bacri (Castro), Léa Drucker (Nathalie), Kevin Azais (Manu), Héléna Noguerra (Vanessa). Gyártó: SBS Films / Le Pacte. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 98 perc.

 

Agnès Jaoui és Jean-Pierre Bacri évtizedek óta dolgoznak együtt, nemcsak színészekként, de forgatókönyvíró-párosként is. Alkotói kollaborációjukban a 2000-ben bemutatott Ízlés dolgával nyílt új fejezet, az írás mellett Jaoui ekkor már a rendezést is vállalta, és ez a felállás azóta is megmaradt. Öt közös filmjük mindegyike elhelyezhető a midcult drámák és az értelmiségi vígjátékok határmezsgyéjén, és a témáik is állandóak – a társadalmi-kulturális különbségek lebonthatóságának kérdése (Ízlés dolga), kapuzárási pánikban szenvedő, öntelt művészek (Mint egy angyal), problémás családi háttér (Au bout du conte), hűtlenség, megcsalás (Beszélj az esőről).

Az egyetlen nap leforgása alatt játszódó Pezsgő és macaronegy feledhetetlen kerti parti tételesen felmondja a páros összes kedvenc motívumát. A Párizs melletti villában összegyűlő celebtársaság középpontjában ismét egy öregedéstől és eljelentéktelenedéstől rettegő, egoista férfi áll (Bacri), aki megkeseríti exfelesége (Jaoui), és az írói ambíciókat dédelgető lánya életét is. A partiban részt vesznek az új idők új YouTube-sztárjai is, akik már teljesen más nyelvet beszélnek, de a fővárosi vircsaftot idegenkedve figyelő vidéki szomszédok is tiszteletüket teszik. A társasági vígjátékok hagyományainak megfelelően a tucatnyi szereplő mindegyike fókuszba kerül egy-egy pillanatra, a sztárok jelenlététől megrészegült pincérnőtől kezdve a fiatal szeretőn át a fontoskodó producerig.

A Pezsgő és macaron személyessége vitathatatlan (a válás témájának beemelésével a 25 éven át a magánéletben is egy párt alkotó Jaoui és Bacri a saját kapcsolatukra is reflektálnak), ahogy a közhelyessége is. Karakterdrámának túl felszínes, vígjátéknak nem elég bátor, annyira pedig sem a főszereplők, sem a mellékalakok nem érdekesek, hogy megérje másfél órát eltölteni a társaságukban.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14068