KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak a baj van veled!

Barkóczi Janka

En liberté! – francia, 2018. Rendezte: Pierre Salvadori. Írta: Benjamin Charbit, Benoît Graffin és Pierre Salvadori. Kép: Julien Poupard. Zene: Camille Bazbaz. Szereplők: Adèle Haenel (Yvonne), Pio Marmai (Antoine), Audrey Tautou (Agnès), Damien Bonnard (Louis). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 108 perc.

 

Yvonne, a fiatal nyomozónő egyedül marad kisfiával, miután férje egy akció közben életét veszti. A köztiszteletben álló zsaru emlékére a városban szobrot állítanak, elneveznek róla egy virágos terecskét, és már majdnem teljesen a mennybe menesztik, amikor egy véletlen folytán kiderül, hogy fényes karrierje mégsem volt egészen makulátlan. Yvonne rájön, hogy évek óta hazugságban élt, a korrupt férfi miatt ráadásul nyolc éve ül börtönben valaki, akit ártatlanul ítéltek el egy soha el nem követett ékszerbolti rablásért. Az asszony megpróbálja jóvátenni a történteket, és szárnyai alá veszi a frissen szabaduló, kissé labilis idegállapotú Antoine-t. Hiába a kölcsönös szimpátia, valódi indokait nem kötheti pártfogoltja orrára, ezzel pedig további galibát okoz. Miközben mindenki azon töri a fejét, hogyan tovább, a gyereknek mesélt esti mesékben az apa alakja szuperhősből piti gazemberré válik.

Pierre Salvadori gyorsan felejthető vígjátéka legfeljebb a színésznők, a rendőrnőt játszó, korábban már a Dardenne-fivéreknél is feltűnt Adèle Haenel és az Antoine hitvesét alakító Audrey Tautou miatt érdekes. Előbbi frissességével, utóbbi laza rutinjával szórakoztatja a nézőt, de még ketten együtt is kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy összeálljon a történet. A cselekmény fárasztóan kusza, a figurák kínosak, az igazán jó poénok olyan ritkák, mint Antoine tiszta pillanatai. A rémisztően közhelyes életigazságok és a szakállas viccek értelmetlen összevisszaságban váltják egymást, és ez az egész filmet érdektelenné teszi. Hiába akad benne néhány jó és finoman megrajzolt pillanat, legalább ugyanannyi másik az ízléstelenség határát súrolja. A ritmusproblémák szétesővé, esetlegessé züllesztik a történetet, amivel összességében az a legnagyobb a gond, hogy az utolsó pillanatig nem derül ki róla, hogy őszinte blődli vagy finom komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14024