KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bűbájosok

Vajda Judit

Demi soeurs – francia, 2018. Rendezte és írta: Saphia Azzeddine és Francois-Régis Jeanne. Kép: Christophe Graillot. Zene: Damien Bonnel és Hugo Gonzalez-Pioli. Szereplők: Alice David (Lauren), Charlotte Gabris (Olivia), Sabrina Ouazani (Salma), Barbara Probst (Justine), Patrick Chesnais (Ügyvéd). Gyártó: Empreinte Cinema / SND Groupe M6. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 100 perc.

 

Az utóbbi években néhány hazai forgalmazó válogatás nélkül hozza be a francia filmeket, és a nagy számok törvénye alapján a merítésbe szép számmal kerülnek silány vagy semmitmondó alkotások. Épp ezért valódi örömöt jelent, ha (vélhetően inkább a véletlennek, mint az átgondolt forgalmazói döntésnek köszönhetően) felbukkan egy-egy jól sikerült darab. A Bűbájosok két, jószerével ismeretlen alkotó munkája (Saphia Azzeddine és François-Régis Jeanne a közös rendezésen kívül a forgatókönyvet is együtt írták), mégis érdemes a figyelemre. „A legjobb francia vígjátékhagyományokat követi” – ígéri a marketingszöveg, aminek szerencsére épp az ellenkezője igaz. Azzedine és Jeanne munkájának ugyanis pont az a legnagyobb erénye, hogy elhagyja a könnyebb utat, és a habkönnyű érzelmeket vicces szóvirágokba csomagoló könnyed szórakoztatás helyett – annak ellenére, hogy színtiszta vígjátékról beszélünk – mer mélyebbre menni.

Habár az alapszituáció (három féltestvér, akik addig nem is ismerték egymást, a közös biológiai apától örököl egy pazar belvárosi ingatlant, amelybe mindhárman beköltöznek) igazi helyzetkomikumot ígér, az alkotók inkább a karakterekre mennek rá, és annak mentén bontják ki a késő huszonéves lányok jellemét, hogy melyikük mit szeretne kezdeni a lakással.

Salma, Lauren és Olivia három nagyon eltérő személyiség, ráadásul Salma arab, Olivia pedig zsidó – Azzeddine-ék azonban itt sem a dolgok könnyebbik végét fogják meg, és nem kezdenek olcsó poénkodásba. Az identitás ugyanakkor alapvető fontosságú a filmben, és miközben a lányok a lakásért küzdenek (bejön ugyanis egy további konfliktus), egyre határozottabban tudják megfogalmazni, hogy kik ők, és mit akarnak az élettől. A komédia műfajától merőben szokatlan módon mire eljutunk a cselekmény végéig, egyikük-másikuk még valódi jellemfejlődésen is keresztülmegy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13846