KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy kis szívesség

Varró Attila

A Simple Favor – amerikai, 2018. Rendezte: Paul Feig. Írta: Darcy Bell regényéből Jessica Sharzer. Kép: John Schwartzman. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Anna Kendrick (Stephanie), Blake Lively (Emily), Henry Golding (Sean), Joshua Satine (Miles). Gyártó: Feigco Entertainment / Bron Studios. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 117 perc.

 

A 2010-es évek női domestic noir-jának kisszámú minőségi modellje után Hollywood hamar rákényszerült a trend turkálójára, és Darcy Bell tavaly kiadott Egy kis szívességében rögtön meg is találta a legdurvább szezonvégi leárazásokat is polcon átvészelő fércművek egyikét. Az eltűnt szupercsaj-barátnő után nyomozó kertvárosi blogger-anyuka komor Ördöngősök-története elképesztően ostoba krimi-narratívájával, tökéletesen érdektelen, kiszámítható alakjaival és „kedvenc nyári élményem” szintű nyelvezetével érthetetlen választásnak tűnhet egy A-kategóriás stúdiófilmhez – egyetlen magyarázatot kivéve: ha miként hajdanán Welles (A gonosz érintése), Truffaut (Lőj a zongoristára) vagy Kubrick (Gyilkosság) esetében történt, a választott bűnügyi ponyva csupán ugródeszkát jelent egy erőteljes szerzői személyiség számára a magasba szárnyaló önkifejezéshez.

Persze ahogyan Darcy Bell chicagoi óvónő és David Goodis hardboiled-zseni között zongorázni lehet a különbséget, úgy Paul Feigtől sem igen várhatjuk belátható időn belül a chick flickek Sanghaji asszonyát: az viszont kétségtelen, hogy a vitatható értékű, de műfaji érdemekkel bíró Koszorúslányok óta egy igen egységes és jellegzetes álomgyári életmű sűrűsödik az alkotó kuktájában. Az Egy kis szívesség az eddigi menüből a „jófej átlagnő vetélkedése az aljas álomnővel” fogást tálalta fel újra, esküvői vígjáték és kém-akciófilm után a női noir receptkönyvéből – méghozzá a Holtodiglan és a Lány a vonaton ismeretében pofátlan merészséget jelentő Feig-humorral megízesítve. Az, hogy a végeredmény így is magasan felülmúlja az alapregényt, igen szerény elismerés (például számos logikai bakiját orvosolja, kikacsintós francia slágerekre cseréli a kínos krimi-utalásokat és némi élettel tölti meg hősnőit), de mással nem igen dicsekedhet: a kötelező happy endre átírt sületlen befejezésre az Egy kis szívességből csak egy nagy szívás marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13844