KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

47 méter mélyen

Benke Attila

47 Meters Down – brit, 2017. Rendező: Johannes Roberts. Forgatókönyv: Johannes Roberts és Ernest Riera. Kép: Mark Silk. Zene: tomandandy. Szereplők: Mandy Moore (Lisa), Claire Holt (Kate), Matthew Modine (Taylor), Yani Gellman (Louis), Santiago Segura (Benjamin). Gyártó: The Fyzz Facility, Tea Shop & Film Company. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 85 perc.

 

Steven Spielberg Cápája óta tudjuk, hogy a tenger mélyén még a biztosnak hitt acélketrec sem véd meg minket a vérszomjas ragadozóhalak támadásaitól. Erre a koncepcióra építi fel az angol horrorfilmes Johannes Roberts (Elégtelen, Az ajtón túl) 47 méter mélyen című legújabb túlélőfilmjét. A túlélőfilmek a katasztrófafilm és a horror zsánerével rokon műfaja csak látszólag könnyű falat, mivel a természet erőivel viaskodó kevés szereplőt olyan személyiséggel kell felvértezni, hogy a néző valóban izguljon a hősök életben maradásáért. Ezt az akadályt sikeresen vette a 127 óra, még inkább a Minden odavan, azonban nem igazán ment a Backcountrynak, és Johannes Roberts szigonya is a hősábrázolásba törik bele. A 47 méter mélyen főszereplő testvérpárosa egyszerűen nem elég izgalmas: Lisa a tipikus félénk lány, szerelmi bánata miatt passzív, ám a tengerfenéken még a karakánabb Kate is megtörik lelkileg, Lisának kell átvennie a stafétabotot. Aki látta Spielberg Cápáját vagy a Gyilkos túrát, az már jól ismeri a karakterfejlődés főbb állomásait.

A 47 méter mélyen tehát drámaként leszerepel, ám hatásos thrillerként relatíve jól működik. A ketrecben alámerülő Lisa és Kate legnagyobb ellenségei nem is a cápák, hanem a közel 50 méteres mélység félhomálya és a rozsdás, egyszerre zárt és nyitott ketrec. Emellett rendkívül feszültté teszi a film cselekményét az oxigénszintet jelző készülék, főként mert nagyjából a film valós ideje szerint fogy a hősnők levegője. Sajnos Johannes Roberts a feszültséget csupán hatásvadász és komikusan ostoba fordulatokkal képes fokozni, bár a cselekmény végi csavar illik a fullasztó tengermélyi közeghez. A 47 méter mélyen így nem kerül be a műfaj nagyjai közé, azonban másfél óra alatt a néző is garantáltan levegő után fog kapkodni, feledve a sematikus történetvezetést és karaktereket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13361