KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ötven tavasz

Barkóczi Janka

Aurore – francia, 2017. Rendezte: Blandine Lenoir. Írta: Jean-Luc Gaget és Blandine Lenoir. Kép: Pierre Milon. Zene: Bertrand Belin. Szereplők: Agnès Jaoui (Aurore), Thibault de Montalembert (Totoche), Pascale Arbillot (Mano), Sarah Suco (Marina). Gyártó: Karé Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 89 perc.

 

Az idei nyár első számú anya-lánya mozija minden bizonnyal a franciásan elegáns, nem túl harsány és nem túl drámai klimax-történet, az 50 tavasz. A más-állapotban lévő asszonyokról, főleg persze a rettegett változókorba ért, ötven feletti Aurore-ról szóló film közhelyet közhelyre halmoz, mégis szórakoztatóan vázolja fel mindazt, amivel nőként nem is olyan könnyű szembesülni.

Aurore, a már nem éppen hamvas, de szépséges és erős kisugárzású, elvált családanya szinte egy időben veszti el állását, tudja meg, hogy nagymama lesz, és döbben rá, hogy mekkora hibát követett el, amikor élete szerelmét évtizedekkel korábban elengedte. Mindent megtesz, hogy az anomáliát kezelje, de az új felismerések külön-külön is olyan komoly sokkot jelentenek, hogy ezek együttese egész sorsát új mederbe tereli. Heroikus küzdelmet folytat önmagával és a külvilággal, a harc célja pedig nem több és nem kevesebb, mint értelmezhetővé és a lehető legmagasabb szinten megélhetővé tenni az ezután következő, második ötven tavaszt. A tétova útkeresés olykor vicces, olykor szomorú helyzetei teszik érdekessé a filmet, melynek forgatókönyve meglehetősen lapos, de olyan hétköznapi szituációkba lop ízléses szatírát, mint az első találkozás a munkaközvetítővel, a vásárlás a nagyáruház gyermekosztályán, vagy éppen a sokadik osztálytalálkozó feszélyezett légköre.

Mindez elsősorban Agnès Jaoui jutalomjátéka, aki remekül hozza a teste és lelke változásaitól ijedt, mégis minden pillanatban önazonos, középkorú nőt. Intenzív aurája a történet karakterét is meghatározza, kizárólag a hősnő kétségei és reményei görgetik tovább a jeleneteket. Filmbéli barátnője, lányai, kollégái asszisztálnak neki mindehhez, akikkel együtt végül kiadják saját nemük izgalmasan sokszólamú kórusát. Az anya és lánya kapcsolatának árnyaltabb kidolgozása leplezetlenül nevelő szándékú, az pedig már csak a vitathatóan szükséges ráadás, hogy mandinerből a menopauza tudományos hátteréről is kapunk némi keresetlen tájékoztatást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13318