KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mélytengeri pokol

Huber Zoltán

Deepwater Horizon – amerikai, 2016. Rendezte: Peter Berg. Írta: Matthew Michael Carnahan és Matthew Sand. Kép: Enrique Chediak. Zene: Steve Jablonsky. Szereplők: Mark Wahlberg (Mike), Kurt Russell (Harrell), John Malkovich (Vidrine), Kate Hudson (Felicia), Gina Rodriguez (Andrea). Gyártó: Summit Entertainment / Participant Media. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 108 perc.

 

A digitális képalkotás brutális előretörésével a letaglózó látványban utazó katasztrófafilmek is törvényszerű másodvirágzásukat élik. A műfaj tálcán kínálja a gigászi pixelorgiák lehetőségét és azok a legtöbbször át is veszik az uralmat a forgatókönyvek logikája felett. A Deepwater Horizon tengeri olajfúró torony 2010-es balesetét feldolgozó Mélytengeri pokol alkotói szerencsére nem esnek ebbe a hibába, az öncélú romboláspornó helyett az extrém helyzetben helytálló figurákra koncentrálnak. A film már-már dokumentarista igénnyel rekonstruálja a valóban megtörtént eseményeket és ehhez a hetvenes évek klasszikusait használja sorvezetőnek. Tablószerűen megismerjük a kétkezi szerelőket és a pénzéhes vállalati embereket, akik a profit démonától hajtva nem hallgatnak a józanabb szereplőkre és előidézik a tragédiát. Itt nem az emberiség vagy az univerzum léte forog kockán, a tét belátható, a torony dolgozóira leselkedő veszély átérezhető.

Az ügyesen felskiccelt, megfelelő színészekkel életre keltett figurákért érdemes aggódni, a feszültség organikusan nő és a katasztrófa képeit sem túlozták el. A robbanás pillanatai az emberi szemszög miatt sokkal hatásosabbak, mint mikor egy ikonikus metropoliszt emészt fel valami fotórealisztikus digitális szerencsétlenség. Az alkotók az érintettek hősiessége és a baleset áldozatai előtt kívánnak fejet hajtani és ezt a vállalásukat maradéktalanul teljesítik. A British Petroleum PR-felelősei foghatják a fejüket, amerikai filmben ritkán látható ennyire ellenséges product placement, pedig a tüzet követő szörnyű olajszennyezésről egy szó sem hangzik el. A valósághűségét lépten-nyomon hangsúlyozó film akaratlan, de mindenképpen különös ellentmondása végül éppen az lesz, hogy tökéletes mozis attrakciót farag az Egyesült Államok történetének legnagyobb természeti katasztrófájából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12964