KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodapirula

Kovács Kata

Medicinen – svéd, 2014. Rendezte: Colin Nutley. Írta: Daniel Réhn és Edward af Sillén. Kép: Jens Fischer. Zene: Per Andréasson. Szereplők: Helena Bergström (Johanna), peter ggers (Erik), Ida Engvoll (Linda), Anton Forsdik (Otto). Gyártó: Sweetwater Productions. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 90 perc.

A Csodapirula kissé lassan hömpölygő és bő lére eresztett komédia a negyvenes éveiben járó Johannáról, akit épp minden fronton pofoz az élet: volt férje fiatalabbra cserélte, főnöke folyton hatalmaskodik felette, kiskamasz gyerekeit nem tudja elvinni a beígért nyaralásra, a szerelmi élete pedig egyenlő a nullával. Egyetlen hű társa a folyton kiújuló herpesze, amitől gyógyszertesztelés fizetett alanyaként próbál megszabadulni. Johanna a Dolce Vita nevű női magazinnál dolgozik csupa olyan nővel együtt, akik mind azt hazudják, látták a Fellini-filmet, az igazság azonban az, hogy maguk között inkább a Mamma Miá!-t idézgetik. Colin Nutley filmje csak diszkréten rugaszkodik el a romantikus komédia hagyományaitól, részben a realista hangvételű skandináv melodráma, részben a családi film, részben pedig a fekete humor irányába – ugyanakkor van egy meglehetősen műfajidegen képi világa, mintha csak egy Rembrandt-korabeli festményben járnánk.

A Csodapirula elsősorban a női tematika miatt lehet emlékezetes, ám Johanne nem annyira a szilaj skandináv hősnők (Dina vagyok, Serena), mint inkább Bridget Jones közeli rokona, egész pontosan a harmadik kötet (Bolondulásig) tájékán. Szingli íróként és anyaként, oldalán egy fiatal pasival, Johanne útja a felemelkedés felé azonban többek között egy egyéjszakás melegkapcsolattal és némi könnyed zsarolással van kikövezve. Az egyébként kiváló színészi alakításokban és hiteles pillanatokban bővelkedő darab fő gyengéje a túlbeszélt cselekmény és a túl sok egyenrangú szereplő – szerencsére a hősnő figurája kellően karakán és kigyúrt ahhoz, hogy nagyjából összefogja a csiricsáré kavalkádot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12351