KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Stanley Kubrick korai filmjei

Czirják Pál


A gyilkos csókja (Killer’s Kiss), 1955. Szereplők: Frank Silvera, Jamie Smith, Irene Kane. 64 perc.


Gyilkosság (The Killing), 1956. Szereplők: Sterling Hayden, Coleen Gray, Vince Edwards. 81 perc.


A dicsőség ösvényei (Paths of Glory), 1957. Szereplők: Kirk Douglas, Ralph Meeker, Adolphe Menjou. 84 perc.


Forgalmazó: Kultúrbarlang (a Fantasy Film közreműködésével).


 


A Kultúrbarlang Ars Longa – Mesterfilmek sorozatában Wajda korai munkái, Tarkovszkij Áldozathozatala és két Tarr-mű után ezúttal Kubrick pályakezdését ismerhetjük meg. A három alkotás bepillantást nyújt a rendező személyes látásmódjának formálódásába, egyszersmind műfajilag is érdekes palettát rajzol. Míg az első a film noir jegyeit hordozó, annak klasszikus képletét ugyanakkor némileg módosító szerzői szárnypróbálgatás, a második technikás heist-film, a műfaj legötletesebb darabjainak egyike, a harmadik pedig háborús filmbe oltott tárgyalótermi dráma, erőteljes pacifista üzenettel. Azok számára tehát, akik kíváncsiak, honnan indult a 2001: Űrodüsszeia, a Mechanikus narancs, a Ragyogás rendezője, ez az összeállítás kötelező vétel; de azok számára is tartogat meglepetéseket, akik inkább az említett műfajok iránt érdeklődnek.


A gyilkos csókja érzékelhetően alacsony költségvetésből, ám annál nagyobb szakmai lelkesedéssel készült. Kubrick nem csak rendezője, forgatókönyvírója és producere volt a filmnek, hanem operatőre és vágója is. A noir-történetek emblematikus karaktere, a jobb sorsra érdemes férfi főhős elbukását előidéző femme fatale itt mások számára válik végzetessé. Csak úgy hullanak körülötte a férfiak, szíve választottjával azonban egymásra találnak. Másfelől a happyend ellenére is átszűrődik a filmen a nagyvárosi ember magánya, kiszolgáltatottsága; a visszatérő helyszínek – szűk, fülledt levegőjű edzőterem, félhomályos iroda, táncklub, szegényesen berendezett lakások, elnéptelenedett mellékutcák – a noir legjobbjainak hangulatát idézik.


A Gyilkosság már érett gengszternoir, azon belül heist-film (azaz egyetlen akcióra összeálló, alkalmi genget főszerepbe helyező mozi). Kubrick Lionel White regényét adaptálta, és kora egyik legkiválóbb krimiíróját, Jim Thompsont kérte fel a dialógusokhoz. Mindazonáltal a briliáns struktúra kialakítása jobbára saját érdeme. Az ismétlődésekre és egyazon esemény különböző nézőpontjaira épülő, bonyolult időkezelés, az információkat finoman adagoló narráció ma is frissnek, elevennek hat.


A dicsőség ösvényei a beérkezés filmje. Koprodukciós munka, igényes, méreteiben is komoly háborús díszletekkel, nemzetközileg elismert színésszel a főcím élén. És miközben Kubrick gondosan ügyel az első világháborús lövészárkok mindennapjainak precíz megjelenítésére, a lélektani hitelességről sem feledkezik meg. Talán ezért sem válik zavaróvá, hogy a cselekmény során a különféle harci eseményekről mindinkább a frontvonalak mögé helyeződik át a történet fókusza. Hovatovább ellenséges katonát nem is látunk, csupán a film legvégén kerül elő egy női hadifogoly, akinek a háborús krónika katartikus lezárását köszönhetjük.


Műfaji értékeiken túl Kubrick későbbi pályáját tekintve is fontos motívumokat hordoznak ezek az alkotások. A gyilkos csókja végső leszámolása mintha a Ragyogás hírhedt baltás tombolásának szolid előképe lenne, míg az álomjelenet sok elemző szerint a 2001 Csillagkapu-szekvenciáját előlegezi meg. A dicsőség ösvényeiben ábrázolt hadvezetési gátlástalanságtól és cinizmustól pedig egyenes út vezet a Dr. Strangelove-ban, majd még később az Acéllövedékben megjelenő totális abszurdig, amely a maga teljességében mutatja fel minden háború elemi értelmetlenségét.


Extrák: semmi.




A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11605