KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hajszál híján úriember

Tüske Zsuzsanna

En ganske snill mann – norvég, 2010. Rendezte: Hans Petter Moland. Írta: Kim Fupz Aakeson. Kép: Philip Ogaard. Zene: Halfdan E. Szereplők: Stellan Skarsgard (Ulrik), Bjorn Floberg (Rune), Gard B. Eidsvold (Rolf), Jorunn Kjellsby (Karen). Gyártó: Paradox Produksjon. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 105 perc.

Ha a skandináv filmgyártás mûfajokhoz való viszonyáról van szó, már az utóbbi néhány év jó pár remekbe szabott darabját (lásd Ádám almái) szemlélve is elmondható, hogy a finomkezû alkotók csodákat képesek mûvelni, ha a független filmes alapot mûfaji elemekkel ékesítik. Az állítás a norvég író-rendezõ, Hans Petter Moland Hajszál híján úriember címû filmjére is érvényes, ami a 2005-ös, dán nagytestvéréhez hasonlóan ugyancsak egy börtönbõl szabadult férfi bizarr megváltástörténetét meséli el.

Ulrik 12 év fegyház után papírforma szerint megkapja az új élet lehetõségét, azonban a dolgok másképp alakulnak: egykori fõnöke, az ingyencirkusszerû, pitiáner oslói bûnbanda vezére pártfogásába veszi, beköltözteti nõvére börtöncellaként is versenyképes pincéjébe, szerez neki egy autószerelõi állást és azt követeli tõle, hogy ölje meg a férfit, aki annak idején besúgta õt. Ulrik rá is áll a dologra, azonban fiával való kapcsolatának felmelegítésével, valamint a környezetében lévõ asszonynép tagjainak védelmével és kielégítésével –  bosszúálló helyett – az odaadó apa és a kültelki Casanova szerepét kezdi felvenni.

Moland filmjében a hátterek kiváló érzékkel való felhasználása vetekszik a szereplõk kiválasztásával, a külvárosi enerváltság faarcát viselõ figurák váratlan megnyilvánulásai (például az autószerelõ mûhely tulajának morálfilozófiai beköpései) a cselekmény meglepõ mozzanataival, mindezt kesernyés, olykor sötét humor festi alá, így, ha Moland mûve nem is csillog fekete gyémántként, mint sokat méltatott dán rokona, mindenképp az északi drágakövek családjába tartozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10600