KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Engedj be

Varró Attila

Låt den rätte komma in – svéd, 2008. Rendezte: Tomas Alfredson. Írta: John Ajvide Lindqvist. Kép: Hoyte Van Hoytema. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Kare Hedebrant (Oskar), Lina Leandersson (Eli), Per Ragnar (Hakan), Henrik Dahl (Erik). Gyártó: EFTI. Forgalmazó: Corner Film. Feliratos. 115 perc.

 

 

Tekintve, hogy Svédország közel egyötöde a sarkkörtől északra található, igen meglepő, hogy a szűkös helyi horrortermés tekintélyes része évtizedek óta az urbánus slasher műfajából kerül ki – miközben a mozi-vámpíroknak egészen az elmúlt évekig kellett várniuk arra, hogy végre megvessék lábukat a hónapokig tartó svéd éjszaka hófedte földjén. Szemben az európai rémfilm hőskora idején készült koprodukciós vámpírnő-opuszokkal (A pornográf szűz, A halál álma), az eleddig három saját nagyjátékfilmmel büszkélkedő svéd vámpírfilm határozott nemzeti vonásokkal bír és a bejáratott eurovíziós klisék fülledt gótikájának hátat fordítva inkább a fagyos, bergmani csendre szavaz. Legyen szó a zsánerindító Zúzmarás anya-lány párosáról vagy az idei Vampyrer vérnővéreiről, serdülőkorból kikerült hősei számára a vérszívás egyfajta alternatív életformaként nyilvánul meg a családi/baráti/közösségi kapcsolatok kopár hétköznapjaival szemben – mintha csak a svéd átlagélet jéghidegét kizárólag élőhalottá dermedve lehetne elviselni.

A három film vitathatatlan aranyérmesét jelentő Engedj be nem csupán azért számít a legdermesztőbbnek a triumvirátusból, mert egy 12 éves kisfiút állít ezen egzisztencialista válaszút elé (aki a szomszédba beköltözött több száz éves vámpírgyermek személyében találja meg egyetlen társát, önfeláldozó segítőjét, végül örök szerelmét) – ráadásként egyértelmű jelekkel utal arra, hogy magányos főhőse máris helyrehozhatatlan érzelmi károkat szenvedett és potenciális sorozatgyilkosként néz a reménytelen jövőbe: üres óráiban halálesetekről szóló újságcikkeket rendezget albumába, füstmérgezésről olvasgat vagy épp kedvenc korabeli erőszakfilmjeiből idézget a tükör előtt Taxisofőrtől a Gyilkos túráig. A John Ajvide Lindqvist kabarékomikus bestselleréből, Thomas Alfredson vígjátékrendező által megrendezett rémfilm szerencsére nem a Tim Burton-trend groteszk giccsét vagy az Alkonyat-féle tini-románcok színpadias szívfájdalmát követte: szerzőpárosa inkább a skandináv telek hótiszta némaságát választotta, amelyben a legapróbb zajok is fülsüketítő erővel szólalnak meg és a néma sikolyok is messzire kihallatszanak a koponyákból. A végeredmény az ezredfordulós vámpírfilm Napfogyatkozása: gótikus látványmanírok helyett kocsonyaszagú, kihalt lakótelepek mértani terei, pergő akciómontázsok helyett szikár, kitartott állóképek és csendes átélezések, melodrámai túlzások helyett megrázóan hiteles érzelmi fordulatok – míg az Engedj be brutális erőszakkitörései rendre a képkereten kívül szorulnak, a pórusokon át kiszivárgó belső borzalmak betöltik a közelképeket, egészen a finálé véres megváltásáig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9814