KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A seriff és az idegenek

Farkas András

 

Rejtett álmok legyőzhetetlen hősei szunnyadnak a mindennapok arcra nőtt álcái alatt, várva a ritualizált föltámadást. A rítus pedig legtöbbször: a film. Pontosabban a szupermen-módi diktátumai alapján készült s így a legáltalánosabb (mert a legfelszínesebb) hős-klisével dolgozó „kalandfilm”.

Egy idő után azonban nem robbannak már a geg-patronok, fáradt paskolgatássá satnyul a pankrációszerű pofozkodás; legyen akár Bud Spencer a főszereplő. És ha az áhított hősmítosz helyett csak sorozatgyártott tömegpüfölést láthat a néző, a producer tőkéje is bánja. Mi hát a teendő? Kézenfekvő: a rágós menüt nyakon kell löttyinteni valami ínycsiklandó szósszal. Sci-fi mártással, burleszk-sűrítménnyel, mese-habbal. Természetesen csak avatott szakács méricskélheti ki a hozzávalókat. Michele Lupo tűrhető séfnek bizonyult A seriff és az idegenek elnevezésű film-hidegtáljából ítélve. Az eredendően újra csak piedonei kézi csetepatékra komponált kamera-operett unalmát az emberszabású – s ekként meglehetősen bárgyú – földöntúli robotok földfoglaló akciója s a Seriff az égből című filmből már ismert „kisherceg” (neve: H-7-25) csetlése-botlása addig hessegeti – míg csak véget nem ér a történet. S hogy hol? Az égben...

Úgy látszik, e film alkotói is érzik: irracionálissá puffasztott konzumhősök földi (forgalmazásbeli) pályafutása lassan véget ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7008