KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bronco Billy

Koltai Ágnes

 

Clint Eastwood, tucatnyi western-hős megformálója (játszott többek között Sergio Leone és John Sturges filmjeiben), egy szép napon a kamera mögé állt. 1971-ben rendezett először, azóta még hat filmet forgatott, az egyiket. A törvényenkívüli Josey Walest nem más, mint az egyik „új-hollywoodi” rendező, Philip Kaufman írta. A Bronco Billy hetedik filmje, de, hogy mit is jelent gazdag életpályáján (harmincöt filmszerep van mögötte), azt nehezen tudjuk felmérni. Még színészi alakításaiból is alig láttunk valamit – a magyar nézők körében talán a nemrégiben bemutatott A jó, a gonosz és a csúf a legemlékezetesebb –, önálló rendezéseiről nem is beszélve... Bár lehet, hogy nem ért nagy veszteség minket; az ál-western, ál-drámai, ámde könnyfakasztóan szentimentális Bronco Billy nem túl szerencsés bemutatkozás.

Egy New Jersey-i szegény kölyök összekuporgatott centjeit mozira költi, nyakra-főre nézi a westerneket és arról ábrándozik, hogy egyszer ő is olyan erős és ellenállhatatlan férfi lesz, mint amilyeneket a vásznon lát. Álmait néhány évi börtönbüntetés után valósíthatja meg: fegyenctársaiból egy Buffalo Bill stílusú rodeós társulatot alapít, s megpróbálja ébren tartani a coca colától elhízott amerikaiakban a kemény, férfias vadnyugat emlékét.

Bronco Billy, „a vadnyugat leggyorsabb lövésze” ájtatos mesékkel andalítja gyerekközönségét, jótékony előadásokat rendez árvaházakban és elmegyógyintézetekben (miközben filléres gondjai vannak és szinte éhezik), mert ő igazi cowboy: szívből ripacskodik. A legszentebb, legamerikaibb értékekkel, a vallásossággal és a nemzeti zászló tiszteletével manipulál a film, melynek végső tanulsága: az álmodozó kissrácok vágyai teljesülnek, egyszerűen csak akarni kell.

Clint Eastwood eszményi western-hős – markáns vonásai, alkata a vad pionírokat idézi –, és sokat tanult a műfaj neves mestereitől, de mintha ez nem volna elég... Legalább egy Robert Altmannak kell lenni ahhoz, hogy a vadnyugattal, Buffalo Billel és az egész cowboy-romantikával szembe tudjon nézni valaki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6921