KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kézilány meséje

Hegyi Gyula

 

Margaret Atwood kanadai írónő a nyolcvanas években, a Reagan-korszak derekán írta meg The Handmaid’s Tale (A kézilány meséje) című regényét. A nagy huszadik századi antiutópiák hagyományait folytató történetben az Egyesült Államok a jobboldali keresztény fundamentalisták diktatúrája lesz, ahol az egykori televíziós evangélisták gyakorolják a hatalmat. Az „átkos liberális múlt” hatására egyre kevesebb a szülőképes nő, azért a derék keresztény feleségek helyett úgynevezett kézilányoknak kell megtermékenyülni és gyereket szülni – természetesen nagyon „erkölcsös” körülmények között. A hajdan émancipait nőkre még a férfiaknál is rémesebb sors vár ebben az ószövetségi elveket követő, de elnyomó gépezetét tekintve modern rendőrállamban.

A német Volker Schlöndorff nagyon amerikai filmet készített a kanadai írónő regényéből. Atwood a hősnő belső megaláztatásaira és álmaira építi a történetet, míg a film elsősorban a diktatúra működtetői és az ellene harcolók kalandjaira helyezi a hangsúlyt. Rideg és kegyetlen világot ábrázol természetesen, melyben azonban egy idő után túlteng a lázadás romantikája. A hősnő érzelmes visszaemlékezései saját anyai és hitvesi aranykorára is egészen másképp hatnak a regényben, mint a filmbeli érzelmes-érzelgős betétekben. Érdekes viszont az, hogy ezúttal – az európai hagyományokkal szemben – egy olyan diktatúrát látunk, amelyet anyagi tekintetben nem a hiány és a szűkösség, hanem a bőség és a jólét jellemez.

Az Egyesült Államok különösebb megrázkódtatás nélkül túljutott a jobboldali keresztény fundamentalizmus kihívásán, a teleevangélisták önnön erkölcsi botrányaikba fulladtak bele. Merjük-e mondani, hogy a történet itt és most aktuálisabb, mint Amerikában valaha is? Vagy alaptalan szorongás ez, és az antiutópia megmarad Európa e részén is elvont fikciónak? Schlöndorff filmje erre természetesen nem válaszolhat: csak (kissé felületesen) egy lehetséges „erkölcsös diktatúra” analízisét adja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4125