Mozi

Mary Shelley

Pethő Réka

Mary Shelley – brit, 2017. Rendezte: Haifaa Al-Mansour. Írta: Emma Jensen. Kép: David Ungaro. Zene: Amelia Warner. Szereplők: Elle Fanning (Mary), Douglas Booth (Percy), Tom Sturridge (Byron), Bel Powley (Claire), Ben Hardy (Polidori). Gyártó: HanWay Films / BFI. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 121 perc.

Az életrajzi filmek alapvetőn két irányt követhetnek: vagy azt tűzik ki célul, hogy a történelmi hűséghez folyamatosan ragaszkodva minél több tényt és eseményt jelenítsenek meg a bemutatni kívánt alak életéből, vagy elrugaszkodva a lexikális életút-felmondástól, egy szubjektív mesét tárjanak elénk az adott karakterről és a korszakról, amelyben élt. A Mary Shelley valahol félúton van ezek közt, mert bár Haifaa Al-Mansour alkotásában a bemutatott események nagyrészt megfelelnek a valóságnak, a hangsúly mégis az érzelmeken és a hangulatteremtésen van.

A film 16 éves korától követi Mary-t, akinek minden vágya, hogy szülei példáját követve maga is író legyen. Megismerkedik a költő Shelley-vel, és szerelmüknek az sem szabhat gátat, hogy egyedül, szegénységben kell boldogulniuk – mivel a költő egy feleséget és gyermeket hagyott faképnél, Mary apja is ellenzi a kapcsolatukat, a Shelley-családja pedig egyenesen kitagadja a fiút. A nehéz anyagi körülmények következtében pár hónapos gyermeküket is elveszítik, és Mary olyan kétségbeesésbe zuhan, amelyben Percy nem tud az a társ lenni, akire a lánynak szüksége lenne. A mély magány állapotában az addig a saját írói hangja megtalálásával küzdő nő – szinte fel sem kelve az asztaltól – megírja a Frankensteint.

A Mary Shelly gyönyörű díszlettel, a korabeli mindennapok lassú tempójával és kiemelkedően szép képi világgal teremti meg a közeget a hősnő két évének bemutatásához, amíg könyvimádó kamaszlányból gyermekét elvesztő, kemény nővé válik, és papírra veti híres regényét, amely először nem jelenhetett meg a neve alatt – lévén, hogy nő írta –, ám kétszáz évvel később is vonatkozási pont és népszerű olvasmány. Pontosan felépített alkotás, ahol a kétórás játékidőt épp félóránként tagolják a kulcsfontosságú események (szembesülés Percy feleségével, találkozás a holtak „életre keltésének” lehetőségével, a könyv megírása) –talán túlontúl melodramatikus, mégis izgalmas bemutatása annak, mi is teremtette meg a Frankensteint: nem az írói szándék, nem az alkotói fantázia, hanem Mary saját tragédiájának terápiás jelleggel papírra vetett megfogalmazása.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 56-56. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14058

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -