KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sötétségben

Géczi Zoltán

In Darkness – amerikai, 2018. Rendezte: Anthony Byrne. Szereplők: Natalie Dormer, Jan Bijvoet, Emily Ratajkowski. Forgalmazó: Universal. 97 perc.

 

A színvonalas tévésorozatok világában (Ripper Street, A néma szemtanú) rutint szerzett Anthony Byrne jegyesével, a hasonló szakmai háttérrel bíró Natalie Dormerrel (Tudorok, Trónok harca) közösen írta harmadik nagyjátékfilmes rendezését, így az 1950-es évek thrillereit idézni hivatott, számos elemében az európai szemlélethez igazított mozi természete minden szempontból szerzőinek mondható. A narratíva kulcsfiguráját adó zenészlány tipikus hitchcocki szőke: vaksága miatt törékenynek és gyengének tűnik, hűvös szépsége mögött súlyos traumákat és rejtélyeket hordoz, amelyeket konok neurózissal leplez. A klasszikus thrillerek expozíciójához híven keveredik erőszakos bűnügybe, de az ártatlan és ártalmatlan naiva álcájának fokozatos lebontását követően egy végletekig eltökélt, cselekvő karakter képe bontakozik ki, s bár az efféle metamorfózis hiteles ábrázolása nem tartozik a könnyed színészi feladatok közé, Natalie Dormer meggyőzően, legfőképpen pedig természetes eleganciával hozza a figurát. Rendezési stílben és kivitelezésében az aranykor noirjai derengenek fel: sok statikus kamera, klasszikus plánok, elegánsan fotózott belső terek, kimunkált világítás, megfontoltan felépített narratíva. Az, hogy a konfliktus mégsem kap valódi súlyt, legfőképpen az antagonista karakterén, a szerb háborús bűnöst megformáló Jan Bijvoet játékán múlik, aki végig úgy tesz, mintha egy Christoph Waltz hasonmásversenyre nevezett volna be, miközben Radic személyiségéből hiányzik az igazi őrület, a szadista pusztítás sötéten izzó vágya, aminek a bűnfilmek kulcsfontosságú kritériumai közé tartozó suspense látja kárát. A lassú történetszövés így nem fejlődik valóban intenzív, érzelmileg is megterhelő konfliktussá, így annak feloldása sem éri el a kívánt hatást – nem követi igazi katarzis.

Anthony Byrne filmje a dramaturgiai és rendezési problémák mellett is jól megírt, míves metafora a mindenkit eltipró terror természetrajzáról és az ártatlanság törékenységéről, ugyanakkor újabb bizonyítéka a régi hipotézisnek, miszerint Hitchcock nélkül igen nehéz, ha ugyan nem lehetetlen Hitchcock-filmet forgatni.

Extrák: Interjúk az alkotókkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13770