KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Óriáskerék

Varró Attila

Wonder Wheel – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro. Szereplők: Kate Winslet (Ginny), Justin Timberlake (Mickey), Juno Temple (Carolina), Jim Belushi (Humpty). Gyártó: Amazon Studios / Gravier Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 101 perc.

Az európai nagyvárosokat érintő koprodukciós zarándokútját megszakítva idei kötelező filmjében Woody Allen nosztalgikus kitérőt tett ifjúsága sikerfilmjeinek szülővárosába: ám a Manhattan Central Park-vidéke, az Annie Hall Greenwich Village-e és több Broadway-film után ezúttal elhagyja a belváros elefántcsonttornyát – Brooklyn óceánparti vidámpark-negyede, a Coney Island világáért. A színes vattacukrok, húszcentes dodzsemek és harsány freak-showk „tahó meseországa” már távolról sem a Bergman-retrospektívek és chiaroscuro planetáriumi randevúk hazája: Allen 21. századi pályaszakaszához híven ismét a klasszikus Hollywoodhoz fordul ihletért az európai filmművészet helyett. Újabb Vágy villamosa-történetében (lásd Blue Jasmine) olyan 50-es évekbeli melodrámát kerekít, mintha csak Barbara Stanwyck, Marilyn Monroe és James Dean digitális verzióinak írta volna: az Eisenhower-Amerika nagy karneváljában egy pincérnőlétből jobb sorsra vágyó, elvetélt színésznő és húsz évvel fiatalabb buta-szőke mostohalánya küzdenek egy írói babérokra törő, sármos-rebellis strandőr kegyeiért.

Allen hősei ezúttal nem csak tragikus vétségüket hordozzák transzparensen a fejük felett (hála az íróhős tudálékos narrátor-figurájának), de szimbólum-mivoltuk is igen szembetűnő: a bizonytalan szerzőalteregó tépelődése a mély emberi drámák lehetőségét magában hordozó színésznő és a közönségcsalogató eye-candy között roppant súlyos, bár nem túl eredeti alkotói dilemmát jelez – dönteni kell-e művészet és szórakoztatás között vagy netán lehetséges egy édeshármas, amelyben élvonalbeli színésznők töltik meg élettel a kliséfigurákat és Vittorio Storaro ecsetjével festik a neonfényes vurstli-képeket. A végkimenetel kettős kudarcot sejtet, maga a film szinte kezdettől ugyanezt bizonyítja. Ezzel együtt az Óriáskerék a kortárs Allen-pálya egyik legnézhetőbb opusza, hála a közreműködők igyekezetének és a korabeli helyszín örömteli, erős atmoszférájának – lehet, hogy a szerzői univerzum mind jellegtelenebbé tágul, de Brooklyn szerencsére nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13478