KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hobbit: Az öt sereg csatája

Rusznyák Csaba

The Hobbit: The Battle of the Five Armies – amerikai-új-zélandi, 2014. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Fran Walsh, Philippa Boyens, Peter Jackson, Guillermo del Toro. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin), Andy Serkis (Gollum). Gyártó: New Line Cinema / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 144 perc.

Tolkien könyvének monumentális filmtrilógiává dagasztása már az eddigiek alapján is erősen megkérdőjelezhető volt, de a zárlatra válik csak igazán egyértelművé a koncepció tévedése. Az öt sereg csatájára még az alapművet toldozó mellékszálakkal együtt sem jutott elég cselekmény (cirka 140 percével ez a legrövidebb Középfölde-film), így dramaturgiailag olyan, mint A jedi visszatér: az elején gyorsan feloldják az előd cliffhangereit, majd jön a végső összecsapás.

De amíg A jedi visszatérnek csak egy maroknyi szereplő útját kellett elegyengetnie a stáblistáig, addig Peter Jackson terhes (és kínos) szerelmi szállal, felszínes apa-fiú konfliktussal, a barátság és az árulás motívumaival zsonglőrködve, egy egész sereg karakterrel kénytelen foglalkozni. Néhányukra feleslegesen sok időt szán, másokat ellenben teljesen méltatlanul, röpke búcsú nélkül veszejt el a vágószoba forgatagában – még maga Bilbó és Gandalf is mellékvágányon zakatolja végig a játékidőt.

A fókusz a törpcsapat vezérén, az arany által megrészegített Thorinon van, akinek hanyatlása és őrülete jóval hangsúlyosabb és sötétebb, mint a könyvben, ez pedig kivételesen jól sül el: Bilbó helyett most ő a néző érzelmi kapcsolódási pontja a cselekményhez, megváltástörténetének beteljesülése csaknem katartikus eredménnyel jár.

Azonban a trilógia befejező része is kényszerűen meg akar felelni A Gyűrűk Ura-adaptáció monumentalitásának, és ezt a terhet még itt, a célegyenesben sem tudja levetni magáról: eluralkodik a karaktereken, a sztoriszálakon, az atmoszférán, ráadásul egy sajátosan bizarr szituációt is szül. A címbeli csata, legyen bármily grandiózus, csak homokozóbeli torzsalkodás az előd roppant csörtéihez képest – és ennek, tekintve, hogy A hobbit eredendően egy jóval lazább, kedvesebb és „kisebb” mű, mint a Gyűrűháború eposza, nem kellene problémának lennie, az említett erőlködés miatt mégis az. És Jackson ezt csakis saját magának köszönheti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12080