KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Schubert Gusztáv: Apokalipszis féláron A végítélet filmjei
• N. N.: Apokalipszis-filmek
• Gelencsér Gábor: Világvég-e? Apokalipszis, anno...
• Tillmann József A.: A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje Különös nap
• Mihancsik Zsófia: Örökmozgó történelem Beszélgetés Bereményi Gézával és Gerő Andrással
• Mihancsik Zsófia: Áltörténelmi filmjeim Beszélgetés Jancsó Miklóssal
• Hirsch Tibor: Vér, veríték, kosztüm Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz
• N. N.: Jeanne d’Arc–filmek
• Bikácsy Gergely: Csend a várak alatt Jeanne d’Arc-filmek
• Kovács István: Polonéz A-dúrban Wajda és a lengyel múlt
• Novobáczky Sándor: Költészet és filmvászon Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Gervai András: Álmatlan Európa Beszélgetés Krzysztof Zanussival
• Szilágyi Ákos: Bizánci borbély Mihalkov Oroszországa
• Müllner Dóra: Helyfoglalás Beszélgetés Szőke Andrással
• Galambos Attila: A függetlenségi harc vége Ideglelés – a Blair Witch project
• Varró Attila: Kalandjátékfilm Ideglelés – a Blair Witch project
• Bóna László: Felebohócok Stan és Pan
KÖNYV
• Visky András: A szeplőtelen filmművészet Szőts és Erdély
KRITIKA
• Varga Balázs: Érzéstelenítés nélkül Eljövendő szép napok
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Harcosok klubja
• Hungler Tímea: Stigmata
• Vörös András Csaba: Hatodik érzék
• Tamás Amaryllis: Börtönpalota
• Vidovszky György: Nyomás!
• Beregi Tamás: Kéz őrület
• Kömlődi Ferenc: A 13. emelet
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A mandíner gyönyörűsége

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az óriásölő

Varró Attila

Jack the Giant Slayer – amerikai, 2013. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Darren Lemke. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman. Szereplők: Nicholas Hoult (Jack), Eleanor Tomlinson (Isabelle), Ewan McGregor (Elmont), Stanley Tucci (Roderick). Gyártó: New Line Cinema / Legendary Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 114 perc.

Manapság, hogy így Alkonyat után a klasszikus gyermekmesék CGI-olvasatai elsősorban a lány-célközönségre koncentrálnak (Alice, Hófehérke, Piroska), üdítő kivételt jelent egy 17. századi népmese-ciklus nagyköltségvetésű álomgyári feldolgozása, melyben egy serdülő fiúhős az első szerelmes érintés után hatalmas paszulyszárat növeszt az égig, ami vágyai elérhetetlen tárgyát bestiális óriáskanok birodalmába repíti és csupán akkor nyerheti el kezét, ha egy szent védőkorona megszerzésével és felhelyezésével engedelmes szolgájáva teszi a pusztító fenevadakat. Bryan Singer, aki hollywoodi karrierje során eddig is sokat tett a kamaszpanaszok szélesvásznú reflektálása és kollektív analízise terén, a szuperhős-tematika után végre megmerítkezik a bettelheimi ősforrásban és hagyományos szövésű young adult fantasy-jében a biztonságos tiniszex propagálásán túl a régi műfajerények mellett is hathatósan érvel.

Az Óriásölő ugyanis nem csupán azt őrzi meg a sok évszázados alaptörténetekből (eltekintve a régi Jack-mesék rafinált brutalitásától, ami inkább a Fűrész-szériához illene), ami annyi éven át vonzóvá tette őket, a néplélektani szimbolikától a hagyományos karakterektipológián át (jóságos öreg király, árva főhős) a klasszikus közösségi értékek femutatásáig, de a kortárs csábításoknak szembefeszülve nem rendeli a zsánersztori szempontjait a látvány érdekei alá – miként az Raimi tette légüres Óz-verziójában. Veretes kalandmeséje okosan strukturált (lásd a trükkös tükörszerkezetet az emberek és óriások világa közti átjárásokkal), ráérősen, mégsem vontatottan felmondott történetélmény, amelyben még a CGI-monstrumoknak is jut egy-egy hiteles pillanat. Singer neo-klasszikus pályaképét folytatva gazdagon illusztrált múltidézést kínál, ami IMAX-vetítőkben jóformán ismeretlen kincs: vertikális kalandjai immár nem ürügyként szolgálnak a térhatásra, pusztán serkentőként használja egy egészséges és kiadós multiplex-erekcióhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11423