KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bárányok harapnak

Tüske Zsuzsanna

Black Sheep – új-zélandi, 2007. Rendezte és írta: Jonathan King. Kép: Richard Bluck. Zene: Victoria Kelly. Szereplők: Nathan Meister (Henry), Danielle Mason (Experience), Peter Feeney (Angus), Tammy Davis (Tucker). Gyártó: Live Stock Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 87 perc.

 

A 90-es évek elején Peter Jackson bábáskodott egy felejthetetlen, véres-bájos poronty, a Hullajó születésénél, ami a zombifilm és a vígjáték szerencsés nászának gyümölcse volt. A rokonok listája azóta bővült, például 2004-ben a csodagyereknek minősülő, ember-zombi központú Haláli hullák hajnalával (Shaun of the Dead), vagy ugyanabban az évben, a kergemarhakórra reflektáló vérteheneket felvonultató Halott hússal (Dead Meat), idén pedig világra jöttek a Jackson-féle szumátrai patkánymajom valódi tejtestvérei, a hófehér báránybőrbe bújt zombik.

A bárányok harapnak ugyancsak Új-Zélandhoz kötődik és legalább annyira hangsúlyos benne az autentikus kultúrközeg, mint műfajtársainál az unalomba és monotóniába süppedő angol kertváros vagy éppen a halálos kór fenyegette ír vidék. Főhőse, az elárvult Henry bátyja ridegtartása révén maradandó, traumatikus élményt szenved el gyermekkorában, amitől súlyos juhfóbiája alakult ki. Néhány év elteltével hazatér, hogy leküzdje félelmeit, ehelyett azonban – egy mutáns báránybébi egyetlen harapása nyomán – a vidéki vérvalóság legvadabb rémálmaira tripláz rá. Ahhoz, hogy végre férfivá érjen, nemcsak elvetemült és becsvágyó bátyjával kénytelen felvenni a harcot, de egy csattogó állkapcsú, zombi birkahordával is.

Az első filmes Jonathan King a fergeteges alapötletből adódó lehetőségek okos felhasználásával maradéktalanul kiaknázza a kicsattanóan zöld, új-zélandi legelőkön jámboran vegetáló bárányok és az agyatlan, falánk élőhalottak közt feszülő ellentéteket és párhuzamokat. A gonosz alterego birkák megteremtését a trendhez képest dicséretesen minimális eszköztárral képes sikerre vinni: némi hagyományos speciális trükkel, valamint az elkoptathatatlan Kulesov-effektus újraélesztésével – és persze sziporkázó humorral, méltó leszármazottat teremtve ezzel 1992-es, kultikus elődjének.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9210