KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lelkek karneválja

Kovács Marcell

Carnival of Souls – amerikai, 1962. Rendezte: Herk Harvey. Szereplők: Candace Hilligoss, Frances Fiest, Sidney Berger, Art Ellison, Herk Harvey. Forgalmazó: Cinetel. 74 perc.

 

Igazi ínyencfalat a horror műfajában a Lelkek karneválja, varázslatos, kábító látomás, túlzás nélkül illethető a költői jelzővel, miközben ordít róla, hogy aprópénzből készítették hozzá nem értő kezek. Az ellentmondás látszólagos. Az olcsó rémfilmek között tengernyi a dilettáns munka, ám közülük nem egy bizonyítja, hogy a mozgóképes nyugtalanítás és félelemkeltés sikere nem feltétlenül a technikai pallérozottság függvénye. És Herk Harvey nem is volt igazán amatőr, egy oktatófilmeket gyártó kis cégnél dolgozott, de tény, ez volt az első játékfilmes próbálkozása – és ez is maradt az egyetlen. Harvey az ötletgazda, a rendező, a producer, és ő az egyik főszereplő is. A különös filmre jellemző módon a halál néma követének szerepét osztotta magára.

A Lelkek karneválja a legszebb halálfilmek egyike. Mintha Ambrose Bierce Bagoly folyója ihlette volna, azt a rövidke pillanatot ragadja meg és merevíti ki, amelyben a lét a nemlétbe fordul át. Főhőse, Mary, az orgonistalány egy autóbaleset egyetlen túlélőjeként keresi a visszautat az életbe, de úgy érzi, végleg elveszíti a kapcsolatot az élők világával: a járókelők átnéznek rajta, kínzó látomásaiban szellemek üldözik. A korai hatvanas évek gótikus horror divatja idején született Lelkek karneválja dacolni látszik a műfajjal, első pillantásra inkább emancipációs melodrámának tűnik, holott a gótikus horror egy egészen sajátos variációját kínálja. A napsütötte kisvárosi környezet és a dübörgő kocsikkal randalírozó fiatalok stílusidegen motívumai mögül egyre határozottabb kontúrokkal sejlik fel a síri fenyegetés. A gótikus filmek tipikus helyszíne, a sötét bércen magasodó romos várkastély Harvey filmjében kiapadt tó partján árválkodó, egykor díszes fürdőpavilon. Varázslatos hely, a dermesztő homoktengerre néz, nyitott termeit átjárja a szél. Az enyészeté lett, akár az Usherek palotája. Itt gyülekeznek a túlvilág lények, hogy a film emblematikus jelenetében Mary zavarodott orgonajátékára szédült táncba kezdjenek. A vészjósló atmoszférát a különös hangzású zene teljesíti ki, és Gene Moore kísérteties, egyre tébolyultabbá váló orgonafutamai nyugtalanítóbbak, mint bármi, amit Les Baxter Corman Poe-filmjeihez írt. A mind gyakrabban felbukkanó szenvtelen, fakóképű szellemalak azonban inkább rokona a lelkeket az alvilágba szállító Khárónnak, mint Bava vagy Corman romantikus kísérteteinek. Harvey filmje azzal lép túl a kortársak míves munkáin, hogy nem tart igényt a gótikában a cselekményt mozgató szerelmi szálra. Szerencsétlen sorsú hősnőjének semmiféle vigaszt nem nyújt.

A párbeszédes jelenetek azok, amelyek a suta dialógus, a többnyire amatőr szereplőgárda iskolás szövegmondása és a szegényesen berendezett díszletek miatt ügyetlennek hatnak. A fantasztikumot hordozó képsorokban azonban Harvey remekel. A korai szürrealista film montázstechnikáját idéző bizarr képtársításai, a szokatlan világítási ötletek és a fáradhatatlan játék a ritmussal álomszerű hangulatot teremtenek. Ha előképét keressük a nem mindennapi végeredménynek, egészen Dreyer kábult Vámpírjáig kell visszaásnunk.

1962-ben született egy francia feldolgozása is Bierce novellájának. Robert Enrico gyönyörűen fényképezett, impresszionista ragyogású rövidfilmje a cannes-i fődíj után, külföldi filmtől szokatlan módon, az Alkonyzóna tévésorozatban is helyet kapott, hogy azután elvigye a kisfilmes Oscart is. Harvey adaptációja efféle babérokkal nem büszkélkedhet, de máig ható mondanivalójával egyik örök példája a forráshiányos helyzetre fittyet hányó művészi elkötelezettségnek.

A Lelkek karneválja három, kismértékben eltérő változatban létezik, és kísért a világban egy kiadás az utólag színezett kópiával is. A nálunk most megjelenő középső verzió a legjobb formájában mutatja a filmet, megspórol néhány felesleges, túlmagyarázó párbeszédet a nyolcvan perc körüli rendezői változatból, de tartalmazza az elhagyatott fürdőház történetébe beavató baljós beszélgetést, amely a türelmetlen autósmozitulajok által megvágott legkurtábból hiányzik.

Extrák: be kell érnünk egy szerény képgalériával és a film előzetesével.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8642