KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hegylakó 3.

Mockler János

A könyveknek tágas főtereken máglyákat állítanak az önfeledt égetők. A szobrokat ledöntik, rendszerint a haladás nevében. A festményekbe egy-egy őrült szöget ver, jobb esetben valaki ráfest egy másikat. A halhatatlanság ilyen műalkotások által kevéssé biztosított, legalábbis rizikósnak tűnik.

Néminemű elővigyázatosságra utal, ha valaki már a művében is halhatatlannak ábrázolja hősét. Különösen a film esetében kívánatos az ilyen megközelítés, hiszen retrospektív sorozatok összeállításakor gyakori akadály, hogy a keresett kópia hússzázalékos állapotban bujdosik valami ismeretlen című poros raktár mélyén.

Aki még a halhatatlan hősét sem érzi teljes biztonságban, jó, ha előre folytatásokban gondolkozik. Ha addig folytatjuk a történetet, míg a világ világ, nem kell tartani az amortizációtól, a történelem őrületétől, természeti csapásoktól.

Na jó, de ha már megvan az a fránya halhatatlanság, ugyan mit kezdünk vele? Lehet-e öröklétre ítélt öngyilkos? Ha a szerencsétlent ráadásul sebezhetetlenséggel is sújtja teremtője, lehetőségei végletesen bezárulnak. Nem marad más tennivalója, csupán dolgozni.

Megfasírozni, megámbolni, kifilézni, sniclikbe aprítani, ki ellene és a magasabb akarat ellen tör.

Vajon mit tehet az, aki mindezt kívülállóként szemléli? Az elmúlás biztos tudatában élvezi immár harmadszor a skót felföld bajnokának szép, igaz és végtelenül ostoba történetét.

A negyedik rész beálltáig sem maradunk halhatatlanok nélkül, a dolgunk annyi csupán, hogy jó erősen figyeljük a televízió arcvíz-reklámjait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=414