KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmzene

Greenaway és Mozart

M, mint ember

Fáy Miklós

M mint Mozart, M mint muzsika, M mint mozgás, M mint modor. Greenaway és Mozart találkozása a vágóasztalon.

 

Az a film, amelyikben egy meztelen pasi teszi-veszi magát?

Ühüm – felelem helyeslően, de lehetőleg érthetetlenül, és érzem, hogy közben az arcomba szalad a vér. Mit lehet mást felelni? Hogy nem, ez a film sokkal több annál, összművészeti alkotás, ha Wagner ezt láthatta volna, barátom... Vagy mondjam, hogy igen, ismerjem be, hogy nekem is ez a legemlékezetesebb jelenet ebből a 29 percből és 15 másodpercből, amelynek az a címe, hogy M for Man, Music, Mozart? Ühüm, nyögöm tehát, ezzel azonosítottuk a filmet, és közben legalább magamnak jeleztem, hogy az érzékenységem, a halhatatlan lelkem, a Peter Greenaway-jel közös tudásom és kulturális hátterem alapján nekem ez a film sokkal-sokkal több, mint a meztelen férfi és a két meztelen táncosnő. De ez az ühüm is hazugság, mert – csak egy példát mondva – az ördög szónál a két táncosnő között, a kép leghangsúlyosabb pontján megjelenő 666-ot csak harmadik megnézésre vettem észre, mivel a szememet(?) jobban foglalkoztatta a két nő a számmisztikánál.

Rohadt egy film, rohadt rendező. Legszívesebben azt mondanám, hogy modor, modor, modor, ezzel föl is menthetném magamat a töprengés alól. Hiszen tényleg az, a régi anyag újra elmondása 1991-ben, az írott szó dicsérete, írásművészet, képalkotás, számok, szavak, zene, ha nem is Michael Nyman műve, de akár az is lehetne a stílus, a hangzás, az idegen anyag újrahasznosítása miatt. És táncfilm is, celluloidra rögzített, zenén alapuló koreográfiai mozdulatok sorozata. Modor, ahol a mondanivaló lapos. M, mint ember, mozgás, muzsika, Mozart. Így, egymás után, szükségszerűséget sugallva. Nyelvészeti alapú világkép, ami angolul meggyőzőbb, mint más nyelveken. Képek, színek, mozdulatok, hangok zuhataga, a felét sem lehet egyszerre megérteni, tizedét sem megjegyzeni. És közben a feliratok, két idézet. Az egyik Bruno Schulztól, a másik szerzőjét nem is tudtam elolvasni, csak az évszámot: 1534.

M, mint modor, kiabálta belőlem a műkedvelő kalligráfus, akinek a legelső tankönyvében ott volt a felirat: „don't overdo it!” El lehet helyezni a szövegben itt-ott egy farkincát, díszt, cirádát, de az soha ne legyen olyan és akkora, hogy a szöveg egységes képét megtörje. Hát annál jobban overdo sort, mint itt a „various random involuntary notions”, elképzelni is nehéz.

A baj ott kezdődött, amikor rájöttem, hogy ez a szöveg utolsó sora, hogy azért van benne az a hatalmas r, határozott v és cirkalmas s, hogy az is megérezze a szövegvéget, aki nem láthatja a teljes szöveget. A baj ott folytatódott, hogy ha valaki nem Napóleon, akkor ha egyszer már hátrálni kezdett, végig defenzívában marad. Jön Greenaway, és lepofozza. Jön a bizonytalanság. Modor a kép keretezése? De kinek jutna eszébe egy festőt, egy képalkotót arra kötelezni, hogy mindig ugyanabban a formában gondolkozzon, hogy a képek aránya mindig 1:1,33 legyen? Greenaway tervezi a képeket, vonalzóval, körzővel. Nem tehetek róla, de nekem megdobban a szívem, amikor látom a régi egyetemi előadó tengelyes szimmetriáját, középen, az asztalon ott a meztelen, szőrtelenített test, aztán a test hirtelen felül, és a köldöke a kép átlóinak kereszteződésére esik. Az így rendbetett világ nekem biztonságot ad. Lehet, hogy a teremtett változat izgalmasabb, de Greenaway nem teremtő. Igaz, a film a Teremtéssel kezdődik. Egy nő énekli az írott világ ősanyagát, az ábécét, de rögtön az elején elhibázza. „A, mint Ádám, é, mint Éva”, kezdi, aztán jön b, c, d, mint devil, egész m-ig. M az ábécé középső betűje, angolul az emberiség kezdete. De a Teremtés itt véget ér, a többi, a mozgás, muzsika, Mozart csak feltalálás.

Greenaway is csak feltaláló. Ahogyan ő is mondta: a világban a képek 95%-a csupán szövegillusztráció. És nem mondja, hogy ő lenne a kivétel. Csak annyit állít, hogy a mozgókép története még nem kezdődött el, az első száz év csupán a bevezetés volt. Őszintén szólva nem érdekel, hogy igaza van-e. Michelangelo is csak a Bibliát illusztrálta a Sixtus kápolnában, a festészet története mégis elkezdődött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3742