KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Esküvő a topon

Fekete Tamás

Top End Wedding – ausztrál, 2019. Rendezte: Wayne Blair. Írta: Miranda Tapsell és Joshua Tyler. Kép: Eric Muirray Lui. Zene: David McCormack. Szereplők: Gwilym Lee (Ned), Miranda Tapsell (Lauren), Kerry Fox (Hampton), Shari Sebbens (Ronelle), Huw Higginson (Trevor). Gyártó: Goalpost Pictures. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 113 perc.

 

Az esküvői vígjátékok többsége jellemzően háromfajta konfliktust szokott használni: egy régi szerető megjelenését (Álljon meg a nászmenet!), az utolsó pillanatban megfutamodó résztvevőt (Oltári nő), vagy a népes rokonság sajátos viselkedéséből és kulturális hátteréből adódó, áthidalhatatlannak tűnő ellentétet (Bazi nagy görög lagzi). Az ausztrál őslakos Wayne Blair harmadik nagyjátékfilmje úgy kezdődik, mintha a választottját az oltár előtt faképnél hagyó lány története lenne, majd hamarosan úgy tűnik, hogy a fehér vőlegény és az aboriginal menyasszony családja közti konfliktus adja majd a humor forrását, ám végül hőseink útja mégis másfelé visz.

Az ügyvédi praxisából nemrég kirúgott fiatalembernek, és az ellentétes karriert befutó, egy cég igazgatóságába frissen beválasztott lánynak a gyűrű átadása után mindössze tíz nap áll rendelkezésére, hogy egybekeljen. Csakhogy az ara anyja épp pár napja döntött úgy, hogy szó nélkül faképnél hagyja férjét és ismeretlen helyre távozik. A jegyespárra így új feladat hárul:  az esküvő megszervezése helyett immár az örömanya megtalálása a cél – és miközben a hirtelen döntés okán törik a fejüket, akaratlanul is elbizonytalanodnak a házasság intézményét illetően.
A romantikus vígjáték fátyla alatt valójában egy súlyos kétségekkel és valódi dilemmával megrakott film rejtőzik, középpontjában a hagyományok, identitás és közösséghez tartozás kérdéseivel. A döntő pillanatban adott válasznak nem arra, a műfajban unalomig ismert kérdésre kell választ adnia, vajon a szemben álló illető-e az igazi, hanem hogy a házasság mennyire jelent szükségszerűen függetlenedést és elszakadást. Az Esküvő a topon nagy erénye, hogy miközben ezeken elmélkedik, egy percig sem felejti el, hogy a meghívó mégiscsak egy örömteli családi ünnepre szólt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14185