KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amityville: Az ébredés

Varró Attila

Amityville: The Awakening – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Franck Khalfoun. Kép: Steven Poster. Zene: Robin Coudert. Szereplők: Bella Thorne (Belle), Cameron Monaghan (James), Jennifer Jason Leigh (Joan), Thomas Mann (Terrence), Jennifer Morrison (Candice). Gyártó: Blumhouse Productions / Dimension Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 85 perc.

 

Az Alexandre Aja-műhelyéből kikerült párizsi író-rendező, Franck Khalfoun tízévnyi rémfilmes életművében szubzsánertől függetlenül megszállottan ragaszkodik a zavart lelkű, befelé fordult férfiak és az általuk fenyegetett (többnyire szuperszexi) álomnők kegyetlen párkapcsolataihoz, akár egy karácsonyi mélygarázs börtönében (P2 – A rettegés új szintje), akár egy sorozatgyilkos hétköznapjaiban (Maniac), akár egy fausti karriertörténet keretében (I-Lived): meséinek központi tanulsága valahol az „akiket szeretünk, megöljük” és inverze között oszcillál. Miután öt éve sikerrel lehelt új életet a Lustig-féle Maniac kultuszfilmjébe, ezúttal a nagyjából 20. darabjánál tartó Amityville-franchise kiszikkadt testébe próbált lelket önteni, az Evil Dead-remake dicséretes példáját követve egy testvér-dráma segítségével, amelyben megszokott szerzői párosát egy dögös-darkos kamaszlány és démonszállta, kómában fekvő ikerbátyja alakítják – Khalfoun kettőjük (némi bűntudattal és beteges anyai szeretettel fűszerezett) eutanázia-drámájával mélyíti el a primér kísértetház-terrort.

Az Amityville: Ébredés ugyan távol áll az eredeti koncepciókat kreatívan kamatoztató kortárs horror-élvonaltól (Valami követ, Vaksötét, It Comes at Night), de a franchise-on belül szokatlanul eredményes darabnak számít. Miközben igyekszik minimumra szorítani a dupla- és tripla sokkokkal operáló sápatag rémisztgetést (lásd Annabelle 2.), távol tartja magát a splatter-trend vériszamos Aja-élményeitől is, és a félelmet inkább a bizarr családi édeshármas érzelmi iszonyatával színezgeti, egészen az inkább szív- mint gyomorszorító fináléig. Khalfoun szerény szerzői horrorja bevallottan az eredeti Rettegés háza köveiből építkezik (a DeFeo-prológustól a légyrajzástól a pincebontásig), szerencsére kósza mémeken túl a családi széthullás-történet dinamikáját is átemelve – csak épp a talajvesztett apa és fojtogató lakáskölcsön szürke, hétköznapi farkasembereinek helyét átveszik az anya-lány gyűlölet és a szexuális kiszolgáltatottság fekete angyalai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13359