KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

Kránicz Bence

Pirates of the Caribbean: Salazar’s Revenge – amerikai, 2017. Rendezte: Joachim Ronning és Espen Sandberg. Írta: Jeff Nathason. Kép: Paul Cameron. Zene: Geoff Zanelli. Szereplők: Johnny Depp (Sparrow), Brenton Thwaites (Henry), Kaya Scodelario (Carina), Javier Bardem (Salazaar), Geoffrey Rush (Barbossa). Gyártó: Walt Disney Pictures / Jerry Bruckenheimer Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 129 perc.

 

A kétezres évek elején indult, az elmúlt tizenöt évben legalább három folytatást megért franchise-ok producerei különböző stratégiákkal próbálták életben tartani és megújítani sorozataikat. Az X-Men egy generációt fiatalított, a Halálos iramban-filmek léptéket és részben műfajt váltottak, a Resident Evil-széria pedig más horrorokhoz hasonlóan a kis költségvetésű trash felé tájékozódott. Ebben a mezőnyben A Karib-tenger kalózai leginkább időtlenségével tüntet: hiába az újabb tengeri szörnyek és a jövedelmező haknira beugró sztárok sora (Keith Richardstól Paul McCartney-ig), az ötödik részéhez ért sorozat meglehetősen nyugodt vizeken hajózik a dús partok felé. Egyre irracionálisabbá váló kalózmitológiájában az elnyűhetetlen Jack Sparrow kapitány lassan minden tengeri átok nélkül is zombivá változik, amint ezt Johnny Depp rutinból megoldott ripacskodása is részről részre kellemetlenül hangsúlyozza.

A friss epizódban legalább utalnak rá, hogy a mindig is burleszkhősként működő Sparrow immár végképp önnön paródiájaként tántorogja át a karibi szigetvilágot. Kétséges, hogy Depp karizmája meddig tart ki, pláne, hogy rajta kívül alig sikerült emlékezetes karaktereket írni a sorozatba. A Salazar bosszújában sem a szájából fekete nyálat csorgató, a többi figurához hasonlóan a méla rothadás valamelyik stációjában lévő címszereplőt (Javier Bardem) érdemes figyelni, hanem az idők szavát meghalló feminista hősnőt (Kaya Scodelario). Kár, hogy Carina történetének valójában semmi tétje, csak arra megy ki a játék, hogy ismét össze lehessen hozni a harmadik etap végén hullámsírba küldött Will Turnert Elizabeth Swann-nal. Orlando Bloom és Keira Knightley nagy találkozásához azonban soknak tűnik a kétórás játékidő, tekintve, hogy az aktuális sztori cseppet sem frissít a régi recepten. A kérdés így csak az, ellensúlyozza-e a csökkenő amerikai bevételeket a nemzetközi érdeklődés, a Karib-tenger kalózainak ugyanis rég nem éri meg hazai vizeken gályázniuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13324