KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Magic Mike XXL

Sándor Anna

Magic Mike XXL – amerikai, 2015. Rendezte: Gregory Jacobs. Írta: Channing Tatum és Reid Carolin. Kép: Steven Soderbergh. Szereplők: Channing Tatum (Mike), Amber Heard (Zoe), Joe Manganiello (Richie), Matt Bomer (Ken), Kevin Nash (Tarzan). Gyártó: Iron Horse Entertainment / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 120 perc.

Egy sztriptíztáncosok mindennapjaival foglalkozó film kapcsán automatikusan felmerül, hogy vajon mihez kezdenek az alkotók a test tárgyiasításának problematikájával. Számít a fellépő neme? Ha a női táncosok esetében számon kérjük a férfiak mohó tekintetét, vajon nem így kellene eljárni fordítva is? A Soderbergh rendezte Magic Mike egy mozdulattal semlegesítette a kérdést, mikor a lecsúszás és a kilépés drámai ellenpontjaira fűzte fel a cselekményt. A puszta látványmozivá redukált Magic Mike XXL viszont masszív állításban erősíti meg a sztereotípiát: míg a nő prostituálja magát a színpadon, a férfi sztripper vetkőzés és mozgás során is megőrzi dominanciáját, válogatott pózokban meghágva közönségét.

A road movie narratívára felfűzött folytatásban a korábban impozáns biodíszletként megismert figurák, Mike kollégái is előtérbe lépnek. Az utolsó nagy dobásként sztriptíz expóra induló fiúk azonban végig lazán felskiccelt, papírmasé karakterek maradnak, akiknek önmegvalósítási kísérletei is csak a komikumot szolgálják. Az XXL cím találó, hiszen az alkotók a közönségbarát elemekből pakoltak még többet, látványosabbat és nagyobbat a filmbe: több tánc, több humor, több pucér felsőtest hódít a vásznon. A film jó pillanatai mégis azok, mikor képes némi öniróniát megcsillantani. Jelzésértékű Soderbergh hátralépése is, aki pusztán operatőrként és executive producerként volt jelen a produkcióban. Channing Tatum pedig bebetonozni látszik magát az izomzatukból élő sztárok státuszába - hiába az olyan drámai próbálkozások, mint a Foxcatcher vagy épp a Magic Mike. Az XXL bántóan aránytalan dramaturgiája és összecsapott lezárása pedig leplezetlenül igazolja, hogy a sztori csupán apropó, hogy a szereplők indokolt és indokolatlan pontokon a táncra perdülhessenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12350