KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fej vagy írás?

Magyar pite

Schreiber András

Lengyel Andor és Schilling Zoltán tinivígjátékával a botladozó „magyar zsáner” újból gödörbe lépett.

 

Schilling Zoltán producer-forgatókönyvíró hitvallása szerint a közönségfilmeknek egyszerű és biztos receptje van: végy egy amerikai mintára felépített forgatókönyvet, szerezz hozzá pénzt és stábot, végül adj hozzá néhány ismert arcot, és meglátod, zabálni fogják! A Fej vagy írás Schilling forgatókönyvéből, Lengyel Andor rendezésében készült. Amerikai pite, magyar módra. Nehéz lenyelni. Megakad a torkunkon és nem annyira a recept, mint inkább a szakács és a rossz minőségű hozzávalók miatt.

A gondok a sztorival kezdődnek. A kiindulópont nem lenne rossz: András, a mimózalelkű egyetemista fiú reménytelenül szerelmes a topmodell Mariannba. A „félénk vagyok, de hódítani akarok” sokat koptatott, de sokat ki is bírt alaphelyzete akár elegendő is lehetne egy tisztességesen szórakoztatni kívánó filmhez. Egy jól kitalált és felépített egyetemi legenda, az urbánus közeg, az egyetemi arcok kötelezően hozhatnák a poénokat – pop, csajok, satöbbi; haverok, buli, hanta.

A Schilling-Lengyel páros azonban egy-két kivételtől eltekintve kihagyja a ziccereket. Szórakoztató, a magyar egyetemi-kollégiumi mikrovilágba, ha úgy tetszik szubkultúrába bepillantást engedő komédia helyett gyenge tanmesét kapunk, pár poénnal megtámogatva. A történet mozgatórugója – ha beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről – nem az imádott nőért minden akadályt legyőző szerelem és a humor, hanem az érdek és a bénaság. Az elegáns szálloda konyháján gályázó Andrásnak sikerül megismerkedni az épp ott páváskodó Mariannal: az alkoholból bátorságot merítő fiú beájul a topmodell kocsija elé. A nő, hogy elkerülje a botrányt, hazacipeli a fiút, ahol félreérthető pózban fotó is készül róluk, a fiú barátjának köszönhetően. A bulvársajtó másnapi hírei végül a modellnek kedveznek: az unalomig ismert reklámarcot épp szerződéskötés előtt ejtené egy divatcég, ám a botrány ismét kelendővé teszi. A divatdáma tehát a helyzetet kihasználva látszatból járni kezd a fiúval, amíg a kontraktus meg nem köttetik. A történet végén azért persze győzedelmeskedik a szerelem, csak éppenséggel a fordulat oka nem derül ki. A szándék szerint romantikus vígjátékból hiányzik a romantika. Látjuk ugyan a két főszereplőt ilyen-olyan helyzetekben, de hiányoznak a bensőséges pillanatok. Nincs is mire rádöbbenni, legfeljebb arra, hogy a karakterekkel valami nagyon nem stimmel. Ugyanis a Keller János alakította András nem egyszerűen félszeg, hanem riasztóan unalmas is. Nem a kedvesen csetlő-botló, a „fej vagy írás; ha zöldre vált a lámpa, meglesz a szigorlatom” szerencse-szabályrendszere szerint botladozó hősök közül való ő, hanem a „nekem minden mindegy” gondolkodásmód nyüglődő szürke ficamfigurája. Az ilyen karakterekről nehezen képzeli el az ember, hogy képes meghódítani álmai asszonyát – nemhogy egy topmodell, de minden épkézláb nő messzire elkerüli. Hasonlóképp fals a Görög Zita által megformált Mariann is. Olyan ő, mint az LGT-dalban megénekelt Primadonna, teljesen üres.

A néző ellenérzéséről nem csak a rosszul megírt és rendezett karakterek tehetnek, de maguk a főszereplők is. A Görög-Keller jeleneteket nézve gyakran támad az az érzésünk, hogy egy brazil szappanopera jeleneteit látjuk, amatőr szereplőkkel. A mellékszerepeben senyvedve brillírozó Pindroch Csaba, de még a fanyar Havas „tanár úr” is (magát hozza: tanárt alakít) jobb sorsra (és filmre érdemes). No persze kétség sem férhet hozzá, Havas szerepeltetése, csakúgy, mint Görög Zitáé, nézőcsalogató reklámfogás, egyszersmind annak a jele, hogy a kereskedelmi adók a moziban is ringbe szálltak a nézettségért (az RTL-klubhoz leigazolt médiasztárok a Le a fejjel! című filmre csábították a nagyérdeműt).

Minden együtt van tehát, ami Schillingék szerint a sikerhez kell: pénz, paripa, fegyver. Csak a minőség hiányzik. Persze jól tudjuk, a mozi manapság egyre inkább a producerek és menedzserek művészete. Kellő píárral és magas kópiaszámmal (ez esetben 32 kópiával) egy rossz filmet is meg lehet etetni a közönséggel. Legfeljebb a moziból kifelé jövet emésztetlenül adja ki magából.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8457