KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ottó, az orrszarvú

Kovács András Bálint

 

Ottó, jóllehet sárga és három szarva van, mégis igazi orrszarvú. Topper, az angyali szépségű dán kisfiú rajzolta a szobája falára egy varázsceruzával, amellyel, ha valamit lerajzolnak, az megelevenedik. Nem kis galibát okoz Ottó a kis halászfalu kocsmájának emeletén, de a derék falusiak dicséretére legyen mondva, ezt egy cseppet sem bánják. Nem csoda, hisz ebben a faluban mindenki lökött egy kicsit, kivéve a gyerekeket, akik ettől némiképpen magányosnak is érzik magukat. Még jó, hogy ott a varázsceruza, amellyel sakkban tudják tartani a bugyuta és olykor durva felnőtteket. A film, számos mulattató epizódja ellenére, mégis szomorkás egy kicsit. A történet középpontjában az áll, hogy Topper hazavárja tengerész papáját, aki ugyan mindennap ajándékokat küldözget neki a távolból, de ettől a kisfiú még mindig magányos: anyukája nincs (nem tudjuk, hol van), apukája pedig ki tudja mikor jön meg. Egyetlen barátja Viggo, egy vörös hajú kisfiú, de Viggo családjában sincs nyugalom: apukája ugyancsak gonosz pára. A film már-már abszurdba hajló jelenetekkel ecseteli, ahogy a két kisfiú kénytelen kijátszani az ostoba és otromba felnőtteket. Nem is segít ezen a hülye világon más, mint a varázsceruza, amelyet a történet végén, amikor a papa már Toppert is magával viszi, a kisfiú mentőövként kidob a partra Viggónak.

Bájos gyerekfilm az Ottó, az orrszarvú, és néha meghökkentő eseményfordulatai határozottan az abszurd iránti érzékről tesznek tanúságot, melyet a rendező nyilván komolyabb műfajokban is kamatoztatni tudna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5831