KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dobermann

Báron György

 

Kemény, elrajzolt bűnözőpofák nagyközelije. Fényben megcsillanó fegyverek szuperplánja. A képek pergő klipritmusra vágva, hideg fénnyel bevilágítva, akár a vonzó férfiasságot hirdető reklámok a csatornákon. Mintha a Veled is megtörténhet nyálcsurgató voyeurizmusa és a Született gyilkosok vér és szenny láttán előtörő tapsikolása keveredne a Rocky Horror Picture Show kaján nyelvöltögetésével. Vérgonosz, szadista rendőrfelügyelő üldöz vérgonosz, szadista bűnözőket, végülis mindegy, melyik mészárolja le a másikat, a legjobb, ha ketten egymást egyszerre.

A vásznon az erőszak másfélórás moziklipje pereg.

Ritka ellenszenves film. Csöpög a cinizmustól. S bár a rokon- és ellenszenv – akárcsak az alkotói cinizmus – nem esztétikai kategória, e film cinizmusa nem a képregénysorozatból átírt vérgőzös történetben, hanem a formában, vagyis az esztétikumban rejtezik. Abban, ahogy e sanda stílus fölmentést kínál a kéjesen lihegő voyeurnek: ha akarja, ne vegye komolyan, amit lát, tekintse paródiának, s így talán nem is volnának akkora disznók ők, a film készítője és nézője. Meg abban, ahogy Jan Kounen rendező a történetet túlesztétizálja, megfürdeti a klipek és képeslapfotók perfekcionista, üres szépségében, miközben azt a látszatot kelti, mintha maga is gúnyolódna eme ezred- és világvégi stíldivaton. Ez a heherésző kikacsintás, és a szépelgés komoly alkotói gyávaságra vall, s különösen visszatetsző egy olyan rendező esetében, aki rettenthetetlen fickókról próbált filmet készíteni. Hentesipari szakmunka lett belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3705