KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kapitány és katona

Köves Gábor

 

Távolban egy fehér vitorla. Sőt rögtön kettő. Egyikük Napóleon flottájának dicsőségét hirdeti, a másik a Brit Birodalom tengeri dominanciáját. A két hajó egymást üldözi, az örökrangadót egy ausztrál bíró dirigálja : Peter Weir. Weir azt műveli filmen, amit az irodalomban lektűrnek szokás nevezni. Populáris témákat visz filmre biztos kézzel, jó ízléssel, némi személyes hangvétellel. Ritka az effajta középutas rendező, meg kell becsülni érte, már csak azért is, mert ez a film is elveszhetett volna könnyedén az ágyúdörgések, kardpárbajok és tengeri viharok forgatagában. Weir ráérősen pörgeti a történetet, mintha pontos számításokat végzett volna, hogy meddig mehet el a legénység, a kapitány (Russel Crowe) és hajóorvosa konfliktusainak ábrázolásában, és mikor kell meggyújtania a kanócokat és feltüzelni a szélgépet. Azt is felismeri, hogy nem mutathatja az ellenséget, azaz a franciákat, mert ha így tenne, vagy karikatúrákra kéne hagyatkoznia, vagy négyórásra duzzasztania filmjét. Nyilvánvalóan egyik sem lett volna szerencsés megoldás, ráadásul azzal, hogy a végső összecsapásig nem látjuk a másik oldalt, a szellemhajókról szóló rémtörténetek finom borzongása is utat talál a filmben. A Kapitány és katona visszavesz a klasszikus kalandfilmek romantikájából, de megtartja a műfaj idejétmúlt idealizmusát. Komolyan veszi magát, szereplői nem kacsintanak ki a filmből, mégsem válik nevetségessé. Ennyi józanságra és érettségre mostanában ritkán bukkanhatunk a többnyire butításra programozott szórakoztatóipari termékek között. Kis dolog, de legyünk hálásak érte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2022