KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Mitchum és Stewart

Schubert Gusztáv

 

A jó és a csúf. Filmben sohasem találkoztak, nevüket sem igen emlegették együtt, csak most, hogy mohosan kidőltek a képből. Most látszik csak, hogy elválaszthatatlanok voltak, a tiszta lelkű James Stewart és a sötét Robert Mitchum mint súly és ellensúly balanszírozták ki Amerikát. Az egyszerű, derék jenki mögött mindig is ott sompolygott az árnyéka, az erkölcsösség mögül elő-elősandított a bigottság, a jóravaló egyenességből az élettékozló bambaság. Bőrharisnya a budoárban, Bőrharisnya Washingtonban, aki vidékies egyszerűséggel elrendezi férfi és nő, politika és nép összegabalyított dolgait, azért ez a James Stewart-figura elég gyakran tenyérbemászott. Nem mintha a Mitchumra szabott örök jelmez, a nagy gonosz farkas igazibb volna. Figuráit hihetővé nem a szerep teszi, inkább az az összetéveszthetetlenül elrajzolt férfiarc. A „vizenyős véralkat”, ahogy a jelenést egy francia kritikusa aposztrofálja, amint elkeveredik benne a gonoszság sűrű, sötét tintája, ez a Mitchum-bravúr titka. Arcizma se rándult, blazírt képpel nyomozta le Los Angelest vagy gyilkolta végig az Ohio-völgyet, az a pléhpofa mégis drámaibb volt, mint a legtöbb színpadi mestergrimasz. Mintha a derék James Stewartot látnám mögötte, amint szétmállasztja a gonoszság, az unalom, az élet, ez már nem a jenki jótündér vagy ördögfajzat meséje, hanem mindennapos horror, velem, veled is megtörténhet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1549