KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zöld könyv

Pethő Réka

Green Book – amerikai, 2018. Rendezte: Peter Farrelly. Írta: Nick Vallelonga és Brian Hayes Currie. Kép: Sean Porter. Zene: Kris Bowers. Szereplők: Viggo Mortensen (Tony Lip), Mahershala Ali (Don Shirley), Linda Cardellini (Dolores), Dimitrij Marinov (Oleg). Gyártó: Participant Media / DreamWorks Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 130 perc.

 

A kiszámítható és önismétlő termékeket gyártó filmiparban időről időre előkerül egy-egy olyan alkotás, ami frissességével és a kasszasiker-fordulatok nélkülözésével, váratlanul tesz szert kiemelkedő népszerűségre: a Zöld könyv, Peter Farrelly igaz történet alapján készült filmje (melyet az egyik főhős fia, Nick Vallelonga írt) is ezek közé tartozik. A hatvanas években járunk az Egyesült Államokban, ahol a jómódú fehér körökben hatalmas népszerűségnek örvendő fekete zenész, Don Shirley úgy dönt, eleget tesz a meghívásnak és koncertturnéra indul a déli államokban is, ahol ekkor még tombol a nyílt rasszizmus. Azt azonban alaposan meg kell választania, ki kíséri el az úton sofőr-testőrként, így kerül a képbe a pimasz és laza olasz kidobóember, Tony Lip. Kettejük útjáról szól Farrelly filmje, pontosabban arról, hogyan hat egymásra ez a két tökéletesen különböző világból érkező és eltérő értékrenddel rendelkező ember.

A Zöld könyv attól működik igazán jól, hogy miközben beszél a rasszizmusról és annak minden társadalmi abszurditásáról (miközben az előkelő, sznob fehér közönség teltházzal és hatalmas tapssal fogadja a zenészt, azt már nem engedi meg, hogy használja a mosdót, inkább kiküldik a kert végi budiba), a középpontjában sokkal inkább a személyes identitáskeresés áll. A megalázó helyzetet elszenvedő fekete zenésznek nem az a legnagyobb problémája, ahogy bánnak vele, hanem hogy ő maga sem döntötte még el, pontosan mit képvisel és minek vallja magát. A remekül kidolgozott karakterek és kiváló dialógusok mellett Viggo Mortensen játéka a legemlékezetesebb a filmben: egyszerű bevándorló karaktere még épp nem parodisztikus és erőltetett, „teljes testtel eljátszott” poénjai viszont tökéletesen működnek. A Zöld könyv tehát az a fajta „fontos film”, ami nem csak bemutatott témája miatt jelentős, de egyben szórakoztató alkotás is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13982