KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Éjjel élnek

Roboz Gábor

A Titokzatos folyó szerzője vérbeli gengszterregényével biztosra megy.

A magyar könyvkiadás egyik súlyos lemaradása a szesztilalom korában játszódó gengszterregényekhez fűződik, de az elmúlt néhány évben több ízben is törlesztett, és a Fékezhetetlen, a Gengszterek földjén és a Babaarc után újabb kiadvány segít abban, hogy ne csak mozgóképről ismerhessük a gépfegyverek és puhakalapok Amerikáját. Ráadásul Az éjszaka törvénye sem a gazdag külföldi korpuszból véletlenszerűen kiemelt tucatmű, hanem egy kritikailag is elismert és még az olvasók körében is népszerű veterán sokadik munkája: a 2012-es könyvet az a Dennis Lehane írta, aki a Kenzie–Gennaro krimisorozattal és egyes önálló regényeivel (Titokzatos folyó, Vihar-sziget) már azelőtt befutott, hogy Hollywoodban igazán elkezdett volna jól csengeni a neve.

Több amerikai nagyvárosnak is megvan a maga krónikása (mint New Yorknak Block vagy Los Angelesnek Ellroy), Lehane-t pedig többen Boston Bárdjaként emlegetik: a prózaírók közül nála jobban kevesen ismerhetik szülővárosát, amelyről több mint húsz éve publikál különféle bűnügyi sztorikat. Részben itt játszódik Az éjszaka törvénye is, amely az egymáshoz lazán kapcsolódó kötetekből álló Coughlin-trilógia középső része. Az epikus nyitást (The Given Day) követően tematikailag és terjedelmileg is kisebb lélegzetű történet, amelyben főhőssé lép elő az ír származású rendőrcsalád legfiatalabb tagja, hogy a húszas-harmincas évek Amerikájában kispályásból nagymenő legyen. Miután társaival kirabolnak egy kaszinót, amiről nem tudják, hogy az egyik befolyásos szeszcsempész tulajdona, a húszéves Joe elkezdi szédíteni a lányt, akit nem kéne, majd fokozatosan felpörögnek az események, és nem kell a téma szakavatott ismerőjének lenni ahhoz, hogy tudjuk, mit várhatunk ettől a könyvtől.

Lehane mellébeszélés nélküli gengsztersztorit mesél el ismerős karakterekkel és helyszínekkel, konfliktusokkal és párbeszédekkel, így Az éjszaka törvényét elsősorban akkor élvezhetjük, ha beérjük a kevés meglepetést tartogató dramaturgiával. A trilógia nyitókötetéből már kiderült, a szerző milyen alapos kutatómunkát fektet a miliő megteremtésébe, és ez az aktuális regényre is igaz, az épületektől kezdve az autómárkákon át a divatig (az, hogy egy-egy cameót is bedob, gyakorlatilag elvárható), bár kérdés, egy hazai olvasónak mennyit ad hozzá a könyvhöz, hogy vélhetően hiteles képet kap belőle a kor Bostonjáról vagy a floridai Ybor Cityről. Ezzel együtt van nyoma annak, hogy Lehane nagyjából nyolcvan év távlatából írta a regényt, de persze ő is nagyon jól tudja, mennyit vihet bele a szövegbe modern nőképéből és a főhős öndefiníciós törekvéséből („Nem gengszter vagyok, hanem törvényenkívüli”) úgy, hogy ez a szesztitalmi történet közben hiteles maradjon.

Lehane – aki a Drót mellett a Gengszterkorzóba is bedolgozott – érezhetően tartja magát a műfaji szabályokhoz, ugyanakkor egy-egy ponton a melodráma iránti vonzódását is megcsillogtatja, és a talpraesett hősszerelmes, ízig-vérig individualista Joe személyében olyan figurát teremtett, akivel nagyon könnyű együtt tartani. A szerző ismerői számára nem meglepő, hogy érzékenységének köszönhetően mindig elő tud rukkolni valamilyen frappáns leírással vagy apró részlettel, így Az éjszaka törvényét is a tőle megszokott nyelvi színvonal jellemzi, ami természetesen az időnként pattogós párbeszédekre is kiterjed.

Nehéz nem tiszteletadásként olvasni a regényt, de az író nem egyszerűen a szóban forgó kor vagy műfaj előtt emel kalapot, hanem a több szereplő által is reflektált életmód előtt: a könyv Nicholas Ray filmjét megidéző eredeti címe (Live by Night) is világosan jelzi, hogy Lehane-t elsősorban az éjszaka eksztázisától fűtött gengszterek vagy törvényenkívüliek romantikája nyűgözi le, és ez akkor is ragadós, ha azt hisszük, hogy már a témakör összes filmjét láttuk.

Agave Könyvek, 2017.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13073