KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ház a tónál

Géczi Zoltán

The Lake House – amerikai, 2006. Rendezte: Alejandro Agresti. Írta: David Auburn, Kim Eun-jeong, Yeu Yi-no. Kép: Alar Kivilo. Zene: Paul McCartney, Prince. Szereplők: Keanu Reeves (Alex Wyler), Sandra Bullock (Kate Forster), Shohreh Aghdashloo (Anna Klyczynski), Christopher Plummer (Simon Wyler). Gyártó: Warner – Vertigo – Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 105 perc.

 

2000-ben mutatták be a dél-koreai mozik Eun-Jeong Kim Siworae (A tenger) című édesbús romantikus filmjét, melynek története szerint egy magánéleti krízisek által komorrá tett, egyébiránt ifjú és vonzó nő, midőn elhagyja tóparti házát, levelet hagy hátra a következő tulajnak – ám búcsúüzenete bizarr módon az előző lakó, egy fiatal építészmérnök kezébe kerül. Ők ketten eltérő idősíkon léteznek, a két világ metszetét a postaláda képezi, kapcsolatuk levelezés által bontakozik ki; a sorok szaporodásával felszínes ismeretségük meghitt barátsággá, majd szerelemmé mélyül, ám a vonzalom plátói marad, mert az időcsúszás miatt nem találkozhatnak személyesen.

A film felkeltette az amerikai Warner Bros figyelmét, a stúdió megvásárolta a jogokat, a főszerepekre leszerződtetett egy népszerű sztárpárost (Sandra Bullock, Keanu Reeves), majd felbérelt egy Argentínából importált rendezőt (Alejandro Agresti), ily módon forgatva le a nemzetközi piacra szánt, mérsékelt költségvetésű változatot. Tekintve a fentieket, papírforma szerint a Ház a tónál nézhetetlen katasztrófa, gusztustalan giccs kellene hogy legyen – senki emberfia nem fogadna rá, hogy az adott körülmények közt, ezekkel a színészekkel lehetséges legalább tisztességes munkát végezni.

Kisebb csoda, hogy mégsem így esett. Alejandro Agresti eltagadhatatlan érzékkel oldotta meg a feladatot; a direktor igazodott a főszereplők korlátozott színészi képességeihez, és elegáns kameramunkával, jól válogatott zenékkel támogatva meg a filmet, sikeresen mentette át az eredeti mozi szomorkás báját. Bár a forgatókönyv nem mentes a zavarba ejtő paradoxonoktól és az intellektuálisnak szánt túlkapásoktól, a párbeszédek helyenként kifejezetten szellemesek, bőven akadnak szépen kimunkált epizódok, és a főszereplők közti kölcsönhatás is megteremtődik idővel; ugyan sem Reeves, sem Bullock nem szolgálhatnak különösebb meglepetésekkel, játékuk ez alkalommal mentes a zavaró ripacskodástól.

A nemzetközi koprodukció végeredménye váratlan módon egy meglepően csendes, finom melankóliával átszőtt, minden dramaturgiai mesterkedés ellenére is régimódi love story lett, melyet ihletettnek ugyan túlzás lenne nevezni, de képes rá, hogy megszerezze a néző szimpátiáját.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8704