KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Áldozat?

Kovács Patrik

Elle – belga, francia, német, 2016. Rendezte: Paul Verhoeven. Szereplők: Isabelle Huppert, Laurent Lafitte, Anne Consigny. Forgalmazó: Bontonfilm. 126 perc.

 

Pályája alkonyán Paul Verhoeven újra meglelte gyökereit: az Áldozat? a rendező korai, Európában fogant és többszörösen tabusértő „szerelmi” históriáinak (Török gyümölcsök, Forró verejték, A negyedik férfi) örököse. Ennek ígéretét rögtön a megrázó nyitány felcsillantja: a középkorú főhősnőt, Michelle-t (Isabelle Huppert) otthonában megtámadja és bestiálisan megerőszakolja egy símaszkos betörő, ám az asszony ahelyett, hogy értesítené a rendőrséget, halálos nyugalommal folytatja napi rutinját. E bizarr alapszituáció nem hagyományos thrillernarratívát eredményez, hiszen az elkövető kilétére idejekorán fény derül, s Verhoeven a második játékrészben immáron ragadozó és prédája lélektani hadviselését állítja a középpontba. A hűvösen pragmatikus Michelle ugyanis élvezni kezdi a kétes gyönyört, s veszedelmes hatalmi játszmára invitálja partnerét.

Verhoeven ezúttal is a metsző társadalomkritika szolgálatába állítja a bűnügyi motívumokat. Férfi és nő örök, ádáz párharcán keresztül a szexuális kapcsolatok modern, sötét vágyaktól terhelt szövevénye rajzolódik ki, a direktor azonban nem gazdagítja új elemekkel a témáról szerzett ismereteinket. A főszereplő és erőszaktevője vetélkedését kidomborító számos metafora (a szárnyaszegett verebet elejtő macskától a perverz videójátékon át a férfi tudatalattiját jelképező pincéig, ahol a felek sort kerítenek az egyetlen, igazán felszabadult intim együttlétükre) pedig szinte már közhelyek tűzijátékának tűnik. Az Áldozat? ugyanakkor egyoldalúan feminista nézőpontot érvényesít: a Michelle-t körülvevő férfiak vagy szimplán gyenge jellemek (mint hősnőnk eltékozolt életű ex-férje és mamlasz fia), vagy fékezetlen agresszivitással palástolják sebezhetőségüket (akár Michelle támadója vagy tömeggyilkos apja). Hozzájuk mérten a protagonista némileg megnyerőbb karakter – Huppert alakítása szenzációs –, hiszen roppant közönyét múltbéli traumák magyarázzák, másrészt a film végén kísérletet tesz tágabb környezete kusza viszonyainak elrendezésére.

A film által exponált életközépi válság és a párizsi középosztályt pellengérre állító, fullánkos társadalmi szatíra sokkal izgalmasabbak, mint a harmatos bűnügyi szál, egyszersmind a néző számára is könnyebb azonosulási felületet kínálnak. Verhoeven kaján élvezettel leltározza a társas kapcsolatokat mérgező jelenkori rákfenéket: a fiatalságkultuszt, a generációs szakadékokat, a meglett harmincasok krónikus infantilizmusát és a megátalkodott vallási bigottságot. Akkurátus karakterrajzokat – a főhősnőt leszámítva – ugyan nem kapunk, ám a Michelle körül csoportosuló karikatúra-jellemek összjátéka, s az őket övező megveszekedett irónia képes ellensúlyozni az Áldozat? csiszolatlanságát.

Extrák: Hatalmi játszma – így készült a film; Egy ikon ünneplése – az Amerikai Filmintézet tiszteleg Isabelle Huppert előtt; mozielőzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13352