KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Jutalomjáték

Hamlet, az életrevaló

Tüske Zsuzsanna

Edelényi filmje a színház világában mesél az életszeretetről.

 

A dráma és a komédia ellentéteinek vonzásából született műfaj, a dramedy, a mai napig igazi szerelemgyerekként bizonyítja életképességét – évtizedeken és kontinensek mozivásznain átívelve is képes kedvenc témáiban kiválóan vizsgázni. Az egyik kedvelt területének számító keserédes „furcsa pár”-történetek különösen hálás és bőséges témát jelenetnek: a főszereplői közti különbségek származásukban, bőrszínűkben, korukban, életszemléletükben, vagy akár ezek együttállásában is kiütközhetnek, mint az 1989-es klasszikus hollywoodi mintadarab, a Miss Daisy sofőrje, vagy több mint 20 évvel későbbi, európai leszármazottja, a komoly közönségsikert arató Életrevalók esetében. Ez utóbbi ékes francia példa már az ápoló és ápolt, az egészséges és betegségénél fogva kiszolgáltatottá vált ember találkozását is beemeli a dramedy motívumtárába – a 2011-es kedvenc mellé most egy magyar-angol koprodukcióból született szeretnivaló jövevény, Edelényi János JutalomJátéka is megérkezett a műfaji családba.

A történet középpontjában ezúttal egy valódi színészlegenda, Sir Michael Gifford áll, aki Shakespeare-drámák méltó tolmácsolójaként évtizedeken át verhetetlenül tündökölt a győztesek színpadi dicsfényében, idős korára azonban szemben találja magát egy legyőzhetetlennek tűnő ellenféllel, a Parkinson-kórral. A világtól elforduló Gifford az új szituációban a zsémbes öregúr szerepét veszi fel, aki – ha épp nem a családja életét teszi pokollá – főétkezéseihez akár egy-egy ápolót is szívesen lenyel keresztbe. Elegáns vidéki kúriájába egy nap új lakó érkezik Gifford lánya jóvoltából, a fiatal, magyar származású gondozó, Dorottya személyében, aki maga is színésznőnek készül. Hamar világossá válik, hogy a törékenynek tűnő teremtés sikerrel állja a kemény kihívást – rátermettségének, csillogó humorának és öntudatosságának köszönhetően, amellett, hogy nem válik áldozattá, meg is szelidíti és életörömmel ajándékozza meg kiállhatatlan, mizantróp mesterét, aki azonban hamarosan újabb komoly próbatétel elé néz.

A nemzetközi fesztiválsikereket begyűjtő Prima Primavera alkotója, Edelényi János, második rendezésében visszatér az idős férfi-fiatal lány, illetve az áttételes szülő-gyermek motívumhoz, ám ezúttal egyfajta, lágy tónusokkal felrajzolt háromszög is kialakul a kétféle lányalak figuráján keresztül. A JutalomJátékban vezérlőelvként működik a több rétegű önreflexió is, amely szerencsére látványos jelenléte ellenére sem telepszik rá a történetre: minden eleme finoman illeszkedik a filmszövetbe, többek közt a dráma, a színház, a mozi és világhírű művészei (köztük magyar alkotók) iránti tisztelgés eszközévé válik. Ennek a precízen, ugyanakkor szívvel felépített rendszernek a középpontjában Brian Cox áll, aki – a saját filmjeiből átemelt képi idézeteken keresztül – maga is szembenéz régi önmagával, így válik fiktív karakterként és hús-vér színészként egyaránt a múltjával szembesülő művész és az öregség törékenységét megismerő ember jelképévé. Mindehhez társul a magyar (művészi) öntudatot is képviselő Dorottya szerepét alakító Coco König, aki nemcsak mozivásznon való debütálása, de magyar-osztrák származása és Cox-szal való együtt lélegzése révén is alappillére ennek a nézők felé kikacsintgató rendszernek. A brit színészlegenda és a fiatal, elsőfilmes tehetség között működő mentor-tanítvány kémia, valamint a sziporkázó párbeszédek, a Lear királyból és a Hamletből vett idézetekkel megcsavart szellemi csatározások és a vitalitással átértelmezett Hamlet monológ töltik fel élettel és finom humorral az alaphelyzetét tekintve drámai történetet. Ráadásként Edelényi filmje egyes elemeiben (lásd színház iránti tisztelgés, végső színpadi megszégyenüléstől rettegő, Lear királyt játszó színész és hű társa) egy másik, a komédia és a tragédia határán egyensúlyozó klasszikust, az 1983-as Az öltöztetőt is megidézi. A JutalomJáték mindezekkel együtt is túlmutat a referenciák rendszerén – a jól ismert korábbi alkotásokból szőtt történethez olyan sprituszt párosít, amellyel csak az igazi életrevalók rendelkezhetnek.

 

JUTALOMJÁTÉK (The Carer) – brit-magyar, 2016. Rendezte: Edelényi János. Írta: Gilbert Adair, Tom Kinninmont és Edelényi János. Kép: Máthé Tibor. Zene: Pacsay Attila. Szereplők: Brian Cox (Gifford), Coco König (Dorottya), Anna Chancellor (Milly), Emilia Fox (Sophia), Karl Johnson (Joseph). Gyártó: Hopscotch Films / Mythberg Films / Vita Nova Films. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 89 perc.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12906