KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kimberly Potts: George Clooney. Az utolsó filmcsillag

Ó, testvér, merre visz az utad?

Gervai András

A színész közreműködése nélkül készített gazdag pályarajz.

Kimberly Potts gazdagon dokumentált élet- és pályarajzában Clooney lassan meglóduló karrierjének történetét, tévésorozatai és filmjei megszületésének, forgatásának és fogadtatásának részleteit, dokumentumait mutatja meg, s bepillantást enged a hollywoodi film- és szórakoztatóipar kulisszái mögé, a sztár-, és pénzcsinálás rejtelmeibe. Egyedül talán annak a gyakori emlegetését és a példákat érezzük feleslegesnek, hogy a színész hogyan mókázott a forgatásokon. Az amerikai újságírónő ugyan nem hallgatja el a saját véleményét, de inkább kritika-, és interjúrészleteket idéz és szembesít, hősét azonban érdekes módon nem interjúvolta meg. A furcsa című könyvet (miért lenne Clooney az utolsó sztár?) alapos filmográfia, rengeteg információt tartalmazó kronológiai összefoglaló, forrás- és tárgymutató, és gazdag képanyag egészíti ki, valamint az 1964 és 1976 közötti 100 kedvenc Clooney-film listája. Ebben csak hat nem angol, amerikai film található: Antonioni, Bertolucci, Costa-Gavras, Godard, Lelouch és Kalatozov egy-egy opusza.

Clooney – akiben már kisfiúként tombolt a szereplési vágy – 1982-ben, 22 éves korában, félbehagyott egyetemi tanulmányok után érkezett Beverly Hillsbe, világmegváltó tervekkel. Jó egy évtizedig azonban nem jutott egyről kettőre: középszerű, vagy gyengébb televíziós sorozatokban, és 15 bukott próbaepizódban (pilotban) játszott többnyire érdektelen karaktereket, amíg – kitartásának és magabiztosságának is köszönhetően – szerződtették a Vészhelyzet sorozatba, dr. Doug Ross gyerekorvos szerepére. Bár igazából mindig is filmes karrierre vágyott, 1994-től öt évadon át okosan és óvatosan kitartott az egzisztenciális biztonságot nyújtó, és a belőle sztárt csináló széria mellett. Korábban nyolc felejthető, kínos filmben (például a Gyilkos paradicsomokban) játszott kisebb-nagyobb szerepet, a legelsőt André Szőts moziba soha nem került, részben Magyarországon forgatott munkájában, a Grizzly II: The Koncertben – most azonban gondosan szelektálhatott a beérkező sok ajánlat közül. A Robert Rodriguez rendezte Alkonyattól pirkadatig (1996) meghozta számára a szakmai elismerést, a stúdiók pedig elkezdték forgatókönyvekkel bombázni. Rendezte többek között Terrence Malick, Stephen Frears, Alexander Payne, a leggyakrabban pedig Steven Soderbergh (vele közös produkciós céget is alapított), és a Coen testvérek.

A Viharzóna (2000) volt az első filmje, amely elsöprő anyagi sikert aratott, de a neve még mindig nem bizonyult eléggé közönségcsalogatónak. Áttörést jelentett, hogy 2006-ban ő lett az Amerikai Filmakadémia történetében az első, akit két különböző filmért egyszerre három Oscarra is jelöltek: a Sziriánáért a legjobb mellékszereplő, a nagyszerű Good Night, and Good Luck című filmért pedig a legjobb rendező és a legjobb forgatókönyv díjára. Potts szerint művészként csak ekkortól teheti szabadon, amit akar.

Clooney az elmúlt közel két évtizedben fokozatosan találta meg, építette fel önmagát. A szívdöglesztő férfiból televíziós manírjait levető, szerepeit gondosan megválogató, jó színész, fajsúlyos, politikailag elkötelezett filmek rendezője lett. Közéleti szerepet is vállal, kiáll fontos ügyekért, értékekért, elítélte például az iraki háborút. Az ENSZ jószolgálati nagykövete: Not On Our Watch nevű alapítványa és két darfúri dokumentumfilmje segítségével (is) fel akarja hívni a világ figyelmét a humanitárius katasztrófákra. A sztárságot tartalommal tölti meg, népszerűségét a közösség javára használja fel.

Jaffa Kiadó, 2012. Rézműves László fordítása


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11207