KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/szeptember
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Kedves Olvasó!
• N. N.: Filmvilág névtár 1958–1979–1999
• Schubert Gusztáv: 2019. Filmodisszeia

• Lengyel László: Magyar glóbusz Ezredeleji beszélgetések
• Szilágyi Ákos: Magyar glóbusz Ezredeleji beszélgetések
• Jancsó Miklós: Levél H. Gy.-hez
• Bikácsy Gergely: A Fénybarlang Jónás, aki 2025-ben lesz huszonöt éves
• Kömlődi Ferenc: Jövő-Bábel A lineáris történelem vége
• N. N.: A jövő – évszámokban
• Sipos Júlia: Húsz év múlva Beszélgetés 2019-ről
• Varró Attila: Anakronisztikus krónikák Beszélgetés Quentin Tarantinóval
• Takács Ferenc: Alice látomásországban Az utolsó multiplex
• Peternák Miklós: Abbahagyni! A végeken túl
• Herpai Gergely: Greta Garbo overdrive Számítógépes játékok: a 2019-es széria
• Tillmann József A.: Az avatárok eljövetele Egy leendő ladomi leletből
• Bóna László: Égi csatornák Mennyei hírek
• Karátson Gábor: Elveszve egyetlen egyenesben Búcsú egy ígérettől
KRITIKA
• Herpai Gergely: Kasztok párbaja Csillagok háborúja – Baljós árnyak
• Beregi Tamás: Csillagok mágiája Star Wars-trilógia
LÁTTUK MÉG
• Bíró László: Kiruccanók A filmmúzeumok bemutatói
• Herpai Gergely: Az űrkommandó A filmmúzeumok bemutatói
• Kis Anna: Visszatérés a Paradicsomba A filmmúzeumok bemutatói
• Mátyás Péter: Ösztön A filmmúzeumok bemutatói
• Nevelős Zoltán: Tea Mussolinivel A filmmúzeumok bemutatói
• Varró Attila: Vadiúj Vadnyugat A filmmúzeumok bemutatói
• Hungler Tímea: 54 A filmmúzeumok bemutatói
• Vidovszky György: Drogosztag A filmmúzeumok bemutatói
• Pápai Zsolt: A Thomas Crowne-ügy A filmmúzeumok bemutatói
• Tamás Amaryllis: Gloria A filmmúzeumok bemutatói
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: Montázs 2018 Szergej Mihajlovics Eizenstein: Montázs 1938
OLVASTUK
• Galambos Attila: Magyaros rétestészta
• Spiró György: Média-beszélők
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A ti KÉPMAGNÓtok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vanília égbolt

Nevelős Zoltán

 

Az élet álom – az ember hajlamos elmélázni élete bizonyos pillanataiban, vajon képes-e megkülönböztetni a valóságot saját képzeletének szüleményeitől. No és persze lehet, hogy az egész mindenestől nem más, mint álom, valakinek az álma.

A Mátrix-szindróma előtt csaknem 400 évvel a hipertermékeny spanyol drámaszerzők egyik legkiválóbbika, Pedro Calderón Az élet álom című háromfelvonásosában dolgozta fel a témát: egy rabságban tartott herceg egy felvonás erejéig trónra kerül, majd újra visszavetik börtönébe, ahol rövid boldogságát már akár álomnak is tekintheti.

A Mátrix előtt két évvel Calderón két ifjú honfitársa szinte egy időben vette kézbe az álom-témát. Míg Mariano Barroso Extázis című filmjében a fenti drámát egyszerre idézi (a cselekménybe építve) és adaptálja (modern környezetbe helyezve), addig Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed! című műve inkább az amerikai thriller-dramaturgiát követi. Így talán nem is meglepő, hogy a produkcióra Hollywood is szemet vetett, és Tom Cruise – mint producer – rendezőstül, színésznőstül felvásárolta. Míg Amenábarra elhagyott hitvesét bízta a The Others című horrorban, amelyben Nicole Kidman élete egyik legnagyobb alakítását nyújthatta, addig ő maga vitte a sztorit és a hősnőt Penelope Cruz személyében, aki most angolul ismételhette meg négy évvel ezelőtti szerepét.

Az elcsúfított arcú aranyifjú története az európai sikerfilmek ihlet nélküli amerikanizálásának sorsára jutott: a cselekmény megvan (és továbbra is zseniális), de oda lett sava-borsa. A film vagy egy fél órával hosszabb, mégis szinte jelenetről jelenetre, olykor képről képre azonos az eredetivel, csak éppen világosabban fogalmaz, a néző véletlenül se zavarodjon meg, hogy amit lát, az az álom-valóság határvonal melyik oldaláról való. Tom Cruise nem hagyta magát úgy elcsúfítani, mint a spanyol verzió valóban gyomorszorító maszkot viselő főszereplője, Cameron Crowe rendezőként pedig becsületes bérmunkát végzett, egyéni kézjegye csupán a rockszakértő múltjához méltó igénnyel összeválogatott kísérőzenékben érhető tetten.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2462