KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem nélkül

Csantavéri Júlia

 

Felszínesség és kimódoltság jellemzi a lengyel rendezőnő filmjét. Pedig a történet jó ritmusban pereg, s látszólag több érdekes témát is érint. A főhős foglalkozása – egy pályakezdő újságírónőről van szó – eleve jó lehetőséget ad változatos helyszínek és társadalmi témák felvonultatására. Ebben a filmben azonban az orvosi korrupció vagy a nagyvállalat csődje csak panelelem, kellék Ewa Bracka emberi és újságírói karakterének felvázolásához. Hamar kiderül, hogy doppingszerekkel és karatéval felvillanyozott lényét valójában egyetlen cél hajtja: visszajutni Rómába, hogy ott viszontlássa kislánya apját, aki elhagyta és megalázta.

Kíméletlen karrierizmusa, mások szenvtelen kihasználása mögött a legbanálisabb szerelmi történet áll, kihívó emancipáltsága a legkonvencionálisabb sebeket és vágyakat takarja. A rendezőnő a háttérben hagyja a főhős környezetét; a szerkesztőségből, az Ewa cikkeinek, riportjainak témájául szolgáló termelési vagy etikai problémákból csak annyit mutat meg, amennyit azokból Ewa meglát. Éppily elnagyolt figurák a férfiak, akiket az újságírónő az előrejutás lépcsőfokainként használ.

Ez a módszer: a társadalmi környezet leszűkítő és egyszerűsítő perspektívából való ábrázolása a dramaturgiailag központi helyen álló leányszállói történetben válik igazán bántóvá. Egyrészt mert a faluról a városba szakadt lányok sorsát egyértelműen azonosítani az alkoholizmussal és a szexuális kiszolgáltatottsággal már több mint egyszerű felszínesség, másrészt mert így Ewa ebben a számára oly fontos riportban sem szembesül a valósággal, összeroppanása csak az őt ért súlyos kudarcból adódik, nem tartalmaz felismerést. Itt menthetetlenül kiderül: a sematikusan ábrázolt környezetben a felszínesen láttatott kapcsolatok rendszerében a főhős alakja is elnagyolt marad. Az ő belső erőtereit, valódi indítékait sem ismerjük meg. Csak a könnyeket, a szenvedést látjuk, de a fájdalom igazi oka homályban marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6864