KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sommersby

Barotányi Zoltán

Jó estét gyerekek! Ma a vajszívű álférjről és az ő szerető nejéről regélek (ezt!) nektek egy kis középkorias moralitást, sok érzelemmel, vérrel-verítékkel-melasszal és egy kis whiskyvel leöntve. Történt egyszer, hogy a gaz jenkik, nyilván a titkos szabadkőműves központ utasítására, megnyerték a polgárháborút (sőt, nem átallották felszabadítani az örökkévaló kommunista szombatra teremtett feketéket – azután persze jöhet a hip-hop zene, a kosárlabda meg a crack). Nos, hogy szavamat ne felejtsem, a jenkik elvittek minden mozdíthatót, csak Jack Sommersby szemrevaló nejét hagyták hátra nekünk – hogy maradjon egy női főszereplő is. Megtér (hál’ istennek nem oda) maga a ház ura is – de, szörnyűség: a régi, arany-jó természetű (brutális, részeges, erőszakos, kegyetlen, fajgyűlölő s többnyire impotens) gazda helyett egy nyápic liberális, filantróp, toleráns, korrekt, nőkedvelő marhát látunk, aki nyilvánvalóan nem e világra teremtetett. Földet oszt, új termelési kultúrát vezet be („ráhajt, mint magyar a dohányra”), gyermeket nemz, emberként bánik a feketékkel (sőt, beszél is hozzájuk!). Senkit sem ér tehát váratlanul, mikor – persze a valódi férj egy apróbb csínytevéséért – felakasztják, derűs perceket szerezvén ezzel mind a nézőtéren, mind Jack szerettei körében. Hát ennyi volt a mese mára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=664