KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zenélő doboz

Fáber András

 

Bűnös-e Michael J. Laszlo nyugdíjas amerikai állampolgár, aki a második világháború után menekült új hazájába, hogy ott a konzervatív (divatjamúlt szóval: reakciós) értékek szellemében éljen s gyermekeit is azok védelmezőivé nevelje? Az egykori m. kir. csendőrség „külön osztaga” tisztjeként elkövette-e az üldözött zsidók ellen mindazokat az el nem évülő, gyalázatos bűnöket, amelyekkel a divatjamúlt szóval: haladó) sajtó, illetve az Egyesült Államok bírósága vádolja?

A polit-krimi műfajában veteránnak számító görög szárimazású francia filmrendező, Gosta-Gavras (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, 1969; A vallomás, 1970; Ostromállapot, 1973 szerzője) otthonosan mozog minden olyan országban, ahol a történelmi közelmúltban sérelem érte az emberi és polgári jogokat, nem meglepő tehát, hogy a korábbi görög, cseh vagy latin-amerikai környezet után ezúttal magyar (noha amerikás magyar) közeget választott, amelynek hitelességét (forgatókönyv: Joe Eszterhas) a főszereplők szájába adott magyar mondatok, a Kádárrendszer végnapjainak édességét élvező Magyarországon felvett képsorok, illetve néhány magyar epizódszereplő (Törőcsik Mari, Gera Zoltán) vannak hivatva kidomborítani.

A publicisztikus érdekességű sztorit (melynek modelljét feltehetőleg a pár éve nagy port felvert Demjanjuk-ügy, illetve egy volt magyar nyilas kanadai pőre szolgáltatta) az alkotók igyekeztek „egyéníteni”: paprika, csendőr, bikavér, Lánchíd „színezi” a drámát, no meg a főbb szereplők magánéleti konfliktusa. A megoldás – innen az idei nyugat-berlini fesztiválon Arany Medvével kitüntetett film címe – egy zenélő dobozban rejlik. Legalább ez nem sematikus benne.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4724