KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Solo: Egy Star Wars-történet

Andorka György

Solo: A Star Wars Story – amerikai, 2018. Rendezte: Ron Howard. Írta: Jonathan és Lawrence Kasdan. Kép: Bradford Young. Zene: John Powell. Szereplők: Alden Ehrenreich (Han Solo), Emilia Clarke (Qira), Woody Harrelson (Beckett), Paul Bettany (Dryden Vos), Donald Glover (Lando), Joonas Suotamo (Chewie). Gyártó: Walt Disney Pictures / Lucasfilm. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 135 perc.

 

Félő volt, hogy az új Star Wars-opusz, amelynek koporsójában a figurát túlságosan lazára vevő Lord–Miller rendezői duó célegyenesben történő menesztése tűnt az utolsó szögnek, leginkább a produkció mostoha sorsa miatt fog bekerülni a történelemkönyvekbe; a váltásként érkező Ron Howard előtt azonban, aki a színtiszta eszképizmusban megmártózva rég nem használt izmokat melegített be, kalapot lehet emelni: a rutinos mesterember végül kitűnően sikerült, szerethető alkotást hozott össze.

 Mintha csak a munka utolsó hónapjait fémjelző „ne vacakoljunk”-hozzáállást tükrözné, a Solo amolyan B-filmes feszességel bíró, üresjáratokat nélkülöző darab lett: a „menekülő szerelmesek”-motívummal indító, nagyívű heist-sztoriban kiteljesedő űrponyvában energikus akciószekvenciák követik egymást, a fináléban egy szellemesen megírt, leginkább fékezett habzású Tarantino-etűdre emlékeztető standoff-szituációval. A koréliai sikátorokból a birodalmi lövészárkokba pottyanó, majd tolvajok bandájához csapódó Han karakteríve mindeközben átgondoltan épül, ahogyan a kalandok végére a figurában rejlő idealizmus óhatatlanul megtörik az árulások és csalódások szirtjein – a hideget-meleget kapó Ehrenreich vállát lehetetlen feladat nyomta, mégis hamar a szívünkbe lopja magát. A Zsivány egyes és Az utolsó Jedik grandiózus drámái mellett a közönségkedvenc csibész eredettörténete éppen visszafogottságával és fókuszáltságával nyerheti el a szimpátiánkat: hiába a kismillió kikacsintás és a franchise-állandók (kizökkenne a világ egy fárasztó beszólásokat pufogtató robotszereplő vagy szűk járatokban manőverező Sólyom nélkül), mégsem nyög társfilmjei terhe alatt; saját meséjébe fog, amelynek a végén úgy érezzük, bármerre vihet az út – a társbérletes univerzumok pókhálójába gabalyodott évtizedben pedig ennyi is elég, hogy egy pillanatra a szabadság illata csapja meg az embert.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13737