KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rögtönzött szerelem

Baski Sándor

The Big Sick – amerikai, 2017. Rendezte: Michael Showalter. Írta: Kumail Nanjiani és Emily V. Gordon. Kép: Brian Burgoyne. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Kumail Nanjiani (Kumail), Zoe Kazan (Emily), Holly Hunter (Beth), Ray Romano (Terry). Gyártó: Apatow Production / FilmNation Entertainment. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 120 perc.

Néhány éve új hangok jelentek meg az ország kulturális sokszínűségét mindig naprakészen közvetítő amerikai standup-szcénában. Az olyan bevándorló hátterű komikusok, mint Aziz Ansari vagy Hasan Minhaj nem csak a popkulturális jelenségeken élcelődnek, de saját „így jöttem”-történeteiket is elmesélik – előbbi önéletrajzi ihletésű sorozatban (Master of None), utóbbi az év egyik legjobb stand up-előadásában (Homecomig King) illusztrálta, milyen kihívásokat jelent egy indiai muszlim családban felnőni. A sort a délázsiai triumvirátus harmadik tagja, a Szilícium-völggyel befutott, pakisztáni származású Kumail Nanjiani is folytatja.

Címe és műfaj ellenére a Rögtönzött szerelem nem standard romantikus komédia: a szerelmi bonyodalom elválaszthatatlanul szövődik össze a főhős kulturális identitáskeresésével és a családi örökséggel ápolt viszonyával, sőt a film, amelyben Nanjiani és felesége saját megismerkedésük nem mindennapi történetét írták meg, a játékidő nagy részére eleve kiiktatja a vágy tárgyát a történetből. Pár héttel azután, hogy Kumaillel szakít a barátnője, mert nem tudja elfogadni, hogy a férfi titkolja kapcsolatukat a családja előtt, a lány kómába esik, és úgyis marad egészen az utolsó felvonásig. Kumailnek ennyi ideje jut arra, hogy összemelegedjen Emily toleránsnak mutatkozó, de előítéletektől nem teljesen mentes szüleivel, rendezze kapcsolatát a kitagadással fenyegetőző családjával, és közben a standup-karrierjét is építse.

Amennyire izgalmas a személyes érintettség által hitelesített high concept-alaphelyzet, annyira giccsveszélyes is a vállalkozás. A laza romkomként induló Rögtönzött szerelem könnyedén torkollhatott volna hatásvadász melodrámába – hogy nem így történt, az Nanjiani szó szerint önazonos alakításán túl Judd Apatow produceri imputjának is köszönhető, aki saját standup-filmjével (Ki nevet a végén?) ellentétben ezúttal tökéletesen lőtte be a dráma és a komédia közti arányt. A Rögtönzött szerelemnek egyedül az róható fel, hogy talán túlságosan is kerekre csiszolták, a filmszerűség a fináléra elnyomja az életszagot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13450