KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elveszve Párizsban

Barkóczi Janka

Fiona, a kanadai könyvtáros kisasszony, két komolyabb hófúvás között állandóan arról fantáziál, hogy a hideg északról egyszer majd a romantikus Párizsba költözik. Egy szép napon levelet kap rég nem látott nagynénjétől, aki a francia fővárosba hívja, hogy idős napjaira segítőként legyen mellette. Fiona előveszi kopott-piros csővázas hátizsákját, tétovázás nélkül kapkodja össze holmiját, egy szempillantás múlva pedig a párizsi metró labirintusában bolyong. Mire sok különös kaland után végre megtalálja a rá váró Martha nénit, már megismerkedett Dommal, a bájosan kelekótya hajléktalannal, bejárta az összes fontosabb helyi turisztikai célpontot, és francia szókincse is bővült némileg. A bohém trió innentől együtt folytatja útját, amíg lehet, Kanada viszont jó időre elfeledkezhet a könyvtáros nők nyakigláb gyöngyéről.

Az Amélie és Jacques Tati örökségéből inspirálódó laza komédia az előbbinél kevésbé kifinomultan, az utóbbinál jóval szegényesebben oldja meg a néző szórakoztatását. Vibráló színei, széles gesztusai az alkotók sajátos kézjegyének számítanak, bohózati megoldásai a sitcomok világát idézi. A rendezőpáros, Fiona Gordon és Dominique Abel, egyben írói és főszereplői is a mesének, akárcsak néhány évvel korábbi, de stílusukban nagyon hasonló A tündér és Rumba című közös filmjeiknek. Fiona és Dom, a bolondos duó fiesztája lassan már sorozattá terebélyesedik, melynek legutóbbi darabjában a nyugdíjas néni szerepében a csodálatos Emanuelle Riva és egy villanásnyi időre magát Pierre Richard is megjelenik. A két sztár jutalomjátéka a film egyik legkedvesebb része, még több talán még jobb lett volna belőle. Az Elveszve Párizsban ugyan Riva és Richard közreműködésével együtt is messze van attól, hogy minden idők legjobb romkomja legyen, de legalább nincs túlgondolva és biztosan örömből készült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13196