KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elbaltázott nászéjszaka

Harmat György

San Franciscóban, a Jack Kerouacról elnevezett utcában van egy művészklub, ott adja elő Charlie – diaképek és zene kíséretével – rapre emlékeztető költeményeit. Charlie alakítója Mike Myers, akit Wayne-ként ismerünk az ő világából, ugyanazt a lökött figurát játssza most is, csak valamivel kevesebbet vigyorog, egy fokkal finomabb, kettővel érzelmesebb. Charlie félelmét a komoly párkapcsolattól dús képzelőereje támogatja: legutóbbi partnerében maffiózót sejtett, ezért szakított vele. Ki másba is szerethetne bele legközelebb, mint egy bájos henteslányba? Adott Charlie paranoiája, egy újságcikk keltette gyanú, aztán már hiába fogja a fejét: „fejszés gyilkost vettem feleségül” – ahogy az eredeti cím mondja René Clair egykori szerelmi komédiájára utalva (Boszorkányt vettem feleségül). A romantikus – a „crazy” – és a bűnügyi vígjáték műfaji sajátosságai készségesen olvadnak át egymásba, az alkotók ugyanis ügyesen használnak fel szokványt és újdonságot, újdonságnak mutatkozó szokványt és szokványnak mutatkozó újdonságot. Tartalmilag a legszellemesebb ötlet a beosztottja kívánságára a tévékrimik „vadzsaruját” eljátszó rendőrfőnök epizódja, formailag pedig a jelenetváltás sajátos módja: az egyik kép váratlanul foglalja el – először csak részben – a másik helyét, így egyszer például az az érzésünk támad, mintha a villamos betérne a szórakozóhelyre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1181