KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oltalom

Alföldi Nóra

Riparo – francia-olasz, 2007. Rendezte és írta: Marco S. Puccioni. Szereplők: Maria de Medeiros (Anna), Antonia Liskova (Mara), Gisella Burinato, Vitaliano Trevisan. Kép: Tarek Ben Abdallah. Zene: Cristiano Fracaro. Gyártó: Adesif Productions / Intelfilm S.r.l. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 98 perc.

 

A legalapvetőbb gender közhely isteni alapanyag lehet egy pikáns 21. századi melodrámához; a tétel szerint ugyanis nő-nő, férfi-férfi viszonyában, bár a felek nincsenek birtokában azon szimbolikus szerveknek, mely a kapcsolaton belül egyértelműen a domináns vagy éppen a passzív oldalra szorítaná őket, mégis kijelölik szerepköreiket: az egyik fél a „femme”, a másik a „butch” maszkjába bújik, valaki tehát olyan álcát ölt, amely nem a természetes neméből fakad.

Marco S. Puccioni filmje ezt a problémakört exponálja, a szaftosnak ígérkező mélylélek-búvárkodását azonban meglepően szárazan ecseteli, túlságosan is közhelyes konfliktusokkal és provinciális eszközökkel tartja a silányabb minőségű háztartási melodrámák színvonalán. Főhősei Anna és Mara, törékeny kapcsolatuk zavaró tényezőjét pedig egy harmadik ember, a marokkói Anis képezi, ki potyautasként csapódott hozzájuk vakációjuk során. A gondoskodási mániában szenvedő („femme”) Anna befogadja a fiatal arab srácot, ki iránt az eleinte idegenkedő, a párkapcsolatban eddig inkább a férfi szerepet betöltő („butch”) Mara zavaros érzéseket kezd táplálni. Puccioni ezt az izgalmas helyzetet több nézőpontból, de kissé gondatlanul járja körbe, alkalmanként osztálykülönbségek közti problémák mögé igyekszik rejteni, a lélekrajzot az olasz ipari város sivár helyszíneinek monoton váltakoztatásával maszatolja, szereplői árnyalását pedig a legelemibb attribútumok felsorakoztatásával intézi el: Mara férfias oldala atléta, tornacipő és sör által hangsúlyozódik, Anna nőiességének garanciája pedig Maria de Medeiros gyönyörűen öregedő babaarca.

Az Oltalom olyan, mint az olasz vidék újépítésű, regionális jellegeket hangsúlyozó házai – kínosan precíz arányok jellemzik, élesen metszett részletek díszítik, szögletes és puritán, úgy tetszik mintha egy reneszánsz perspektívamániás mester tervei alapján készült volna. Szépséghibája csupán annyi, hogy panel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9856