KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög Pradát visel

Köves Gábor

The Devil Wears Prada – amerikai, 2006. Rendezte: David Frankel. Írta: Lauren Weisberger. Fényképezte: Florian Ballhaus. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Meryl Streep (Miranda Priestly), Anne Hathaway (Andy Sachs), Emily Blunt (Emily), Stanley Tucci (Nigel). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 109 perc.

 

Utoljára Robert Altman élcelődött egy kiadósat a divatipar állatkertjének nagyragadozóin – a csodás ruhakölteményekbe csomagolt, felpuffadt egókon és a nyomukba loholó kiterjedten sleppen –, a mester vitriolos humora és ráérős elbeszélő-technikája azonban a Vogue-előfizetők többségét távol tartotta a moziktól. Altmannal ellentétben jelen vígjáték készítői mindazok jelenlétére igényt tartanak, akik ugyanolyan vallásos áhítattal ragaszkodnak kedvenc divattervezőjükhöz, mint a megszokott filmes sztereotípiákhoz. Az ördög Pradát visel szolgáltatásai között ez is, az is helyet kapott: pazar rongyokból és affektáló rongyrázókból éppúgy kijut, mint a kulisszák mögötti csörték tanulságaiból és a gyilkos mosolyok mögötti emberi drámákból. Egy fiktív, de a valódi helyszínekre nyilvánvalóan a legapróbb részletekig hasonlító szerkesztőségben, New York vezető divatmagazinjának boszorkánykonyhájában járunk. A házszabályok igen egyszerűek, hiszen csak egyetlen szabály létezik: a ház úrnőjének mindig és mindenben igaza van. Az ajtónállójától a vezető tervezőig mindenki úgy táncol, ahogy a rettegett főszerkesztő asszony (Meryl Streep példamutatóan fegyelmezett vígjátéki alakítása) fütyül, egyedül a ranglétra legalsó fokán mutatkozik némi értetlenség az újonnan felvett gyakornok részéről. A szokásos ügymenet szerint a komédia elsősorban a tapasztalatlan ifjú hölgy megpróbáltatásaiból táplálkozik, míg a dráma abból a felismerésből, hogy még egy olyan rátermett és jóravaló kislány, mint amilyen a mi Andynk (Anne Hathaway korrekt helytállása) sem lehet egyszerre két helyen. S mivel egy nap a gyertyafényes születésnapi vacsorára is késve sikerül csak befutnia (mire beesik az ajtón, már a gyertyák is csonkig égtek), nemcsak a párkapcsolatnak, de a vígjátéknak is bealkonyul, s filmünk utolsó harmadában a karrier és a családalapítás közti ellentétek veszik át a főszerepet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8832