|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
TévémoziA folyó vonalaKarcsai Kulcsár István
A film címe az olasz ellenállás egyik jelszavára utal. A második világháború idején „a folyó vonalán”, Franciaországon át jutottak el Angliába a fasizmus elől menekülők és azok, akik azután onnan szervezték és folytatták tovább a harcot. Aldo Scavarda filmjében a római gettóból kisodródott és így egyelőre megmenekült kisfiú járja végig ezt az utat, apja hangjának nyomában, aki az angol rádióban olvassa be a reményt keltő és ellenállásra buzdító híreket. Háborús, kalandos filmet látunk tehát. Az üldöztetés, a gettó, a háború, az ellenállás képei soha nem csituló érzelmekre apellálnak. Ám sajnos a megszokás, az ismétlés gyakran fásulttá tesz a „háborús téma” iránt. Ez az olasz film azzal győzi le az ilyenkor óhatatlanul előbukkanó közhelyeket, hogy sikerrel kerüli el a külsőségeket. A történet és a környezet erre csábít, de a rendező több mozzanattal is sikeresen harcol ellene. Egyrészt a gyerek szemszögéből mutatja 1943 utolsó harmadának valószínűtlenül zilált világát, másrészt humánusan, gyakran humorral ábrázolja az esett, teljes joggal rémült kisembereket, gyakran nem éppen makulátlan jellemeket, akik az igazán bátrak mellett a maguk módján szintén derekasan viselkednek. A sok jó színész mellett is emlékezetesek a gyerekfőszereplő, Vasco de Get természetes reagálásai, őszinte pillanatai.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1076 átlag: 5.54 |
|
|
|
|